A boldogok.

 

 

A lélegző legtöbbet kaptam tőled

De ha csak szerelmes lehettem volna belőled,

E vacak testbe már megérte!

És ennek a léleknek nem is kellet volna más,

Mit az isten megadott e csodáért.

Hisz lehettem virág egyszer, mely előtted nyílt s hervad ott

És az az üzenet hogy szeretlek! Mely hozzád épp hogy odaért.

 

 

 

Neked én kellettem volna egészen!

Nekem, néha ha voltak a szavak.

De én, elfütyöltem mindent őszintén,

És leírtam, amit daloltak a madarak.

 

 

Egy valamit nem értett meg a világ!

És mi ketten hiába küzdöttünk érte.

Ártatlanul lassan átcsúszva a nukleáris télbe,

Hol elhervad a romantika és véget érnek a mondatok!

Pedig mi nem akartunk gazdagok, lenni,                 

Csupán csak boldogok.

 

Gic/ 2023/07/14. Hannámnak.