TURIKARI68 blogja

 

Amikor az ember elkezd szeretni,

Még az ipszilon is pontos.

Csak neki lesznek hamisak a mondatok,

Mit feladtál egy levélben, s mindent, ami neked fontos.

 

Elveszve a tekintetben, mint igaz,

Akár meg is halni érte.

Mintha a napba néznél, hogy süssön rád,

Pedig azt tőled ő sose kérte.

 

Volt köztük egy szavam, mit többé, hiába válok köddé,

Nem adok senki másnak, s ha a többiek el is vásnak,

Ő kimondja, hogy szeretlek.

S ha életem kioltja e vágy, akkor is ott hágy e szentélybe

Hol folyton téged kereslek.

 

Gic/ 2022/01/09.

 

 

Volt egyszer egy

 Gondolatom feléd.

Hogy odaadnám néked!

A bennem rejlő világ másik felét.

 

S te adnád hozzá, ha szeretsz a kikeletet,

Mert bennem minden szertefagy.

Ó te boldogság!

Olyan egy puha röptű lepke vagy.

 

Nagypéntek van, s te is a golgotára cipelsz,

Pedig még alig vagy.

Próbáltalak kiverni a fejemből,

De folyton te jössz itt belül minden nap.

 

Becsordogáltál tekinteteddel pólusaimba,

Mint a tavaszi napsugár, talán végszóra.

Gleccserek szakadnak szívemről,

Ahogy az illatos rétek nyílnak, ez olvadó béklyóra.

 

Oroszi/ 2020/ 04/ 11/ 14:04.

 

Az a pillanat,

Mikor rájöttem, hogy szeretlek.

Honnét nem lesz visszaút,

Csak, majd ha temetnek.

 

Látod elcsorgott az ifjúságom,

S most csak vénségem emel előtted kalapot.

Mert hiába harapdálom ajkadat,

Folyton éhes maradok.

 

Amikor már nem volt mit mondani,

És a bánat elkísért.

De mindig maradt egy hang itt belül,

Mi hozzád közben verset írt.

 

Gic, 2021/ 09/26. Hanninak, köttetem megjelenése alkalmából.

 

 

Itt repdesel, mint a kanári,

Csak kapkodom a fejem utánad, én a semmire kellő.

Kalapom alatt fülembe duruzsolsz,

Akár a nyári szellő.

 

Elcsicserged, mire vágysz,

S bár engem már így csábított a nagy kék is odaát.

De most kellene az idő mégis, hogy tudjalak falni,

Csak még elmondom, szeretlek Hanni! S nem tovább.

 

Haza térni hozzád,

És nem is vágytam gyakran többre.

Megcsillanni tekinteted barázdáin, lopva a boldogságot lassan,

Mint langyos eső, a magot rejtő rögre.

 

S lesz, hogy nem lesz több ürügy, mivel maradhatnék,

Mert ledob, mint aszott lombot a családfám,

Pattansz- e értem mint rügy, ha elér a faktor végre!

Ha elhord a szél, s a múltból gyakran ír az idő, de nem integet utánad csak a falevél!

Lesz e postásom szíved akkor? Mely bánkódva mondja, ha felnéz az égre, hogy elmentél.

 

Gic, 2021/ 08/ 19/

Boldog szülinapot napsugaram!

 

 

 

Ha én nem kerestelek volna anno te lány!

Talán sose lettél volna kéretlen ily boldog.

Mert úgy hitted, vannak az életben még más,

Sokkal fontosabb dolgok.

 

Azt hitted a szerelem egy gyerekcsíny,

Mellyel élvezettel hazalopódzik a bánat.

S ha sírtál már érte eleget, becsenget vele a postás, hozza, mint a levelet,

S aztán már többé semmise fájhat.

 

Vagy melléd ül a vonaton, netán úgy, mint egy ismerős,

Virágot hoz, s megemeli fején a kalapot.

Egyszer csak életre kel, akár egy regényhős,

Miközben te lázasan fordítod a lapot.

 

Engem itt emészt e láng,

A falánk, amiről azt hitted szikra.

Égetőbb a kénköves pokolnál néha,

Melyből akkor még maga a halál se inna.

 

Oroszi. 2021/ 07/ 17.