TURIKARI68 blogja

Szerelem
TURIKARI68•  2020. június 27. 21:08

Már szinte.

Már szinte.


Én már feladtam az álmaim,

Lelkem körül a szövet csak börtön,

Szinte minden fájt itt bent.

Azt hittem nem gyógyít vigasztal,

Majd csak a csend.


Mennyire aranyos lesz a halál,

Eljátszik majd örökkön örökké velem.

Mint egy gyermekkel az édesanyja,

Hogy nem voltam jó fia, s néha megrakja érte a fejem.


Mint hirtelen támadt fergeteg,

Magam körül a hátralévő időt tépkedem.

Mert még nem éreztelek, testem csak egy darab hús volt,

És nélküled most már mint egy ábránd,

Tán többé nem is létezem.


Ki dugtam fejem a földből még egyszer,

Mielőtt végleg költözöm.

S te jöttél mint napsugár életre kelteni,

S néha könyeiddel öntözöl.


Majd hirtelen azt mondtad szeretsz,

S szeretnél velem álmodni egy nagyot.

Az életről mely eddig csak megcsalt, hazudott becsapott.





TURIKARI68•  2020. június 25. 06:04

Még világ a világ


Még világ a világ.



Akkora tűz vagy már,

Mit raktál itt belém.

Hogy te leszel minden  napom,

Te leszel az éltetőm minden percben a remény.


Te égsz világitasz

Mint egy csillag az égen.

Nem voltál még ekkora soha,

Szeretném hogy örökké égjen.


Érezzük egymást, akkor is,

Ahol már nem is lehet.

Ahol megszegik a szó,

Elakad a lehelet.


Szeretlek érted pezseg a vérem,

A szíved a kezedet kérem te virág.

Hannácska drága szeretni foglak,

Még világ lesz a világ.


  

TURIKARI68•  2020. június 23. 06:05

Útközben.

Útközben.



Tántorogni részegen,

A boldogságtól félszegen,

Mily ismeretlen ez!

Annyi fájdalmat tipor bennem 

S nem fogható semmihez. 


A félelmeim országútján,

Porbálok most álmodozni rólad.

Hinni, bízni benned, hogy te most 

Mégis más vagy mint a többi, te annyira jó vagy.


Te majd mégis 

Szeretni tudsz talán.

Mégha néha,

Belém is rúgsz te lány.


Tán lesz mit adhatok,

S te zsebre raksz felém jőve.

Nem dobsz el,

Rúgsz belém majd mint egy kőbe.


TURIKARI68•  2020. június 21. 18:26

Lázas lelkem

Lázas lelkem.



Lelkem lázas lett tőled,

Ez igy soha nem volt még velem.

Az anyaföld se gyógyít majd, csak te,

A halállal se szűnhet mert ez az érzés végtelen.


Szem bogarunk ha össze akad,

Mögötte lassan megnyugszik a tudat. s oda érünk egymásba lassacskán,

S talán az értelem mögötte titkokat nem keres és kutat.


Hanem ott leszünk egymásnak,

Mint érzések melyek  magukba zárnak az életbe.

Lelkünk lejtése olyan lesz, mit két púlzárnak keringő tánca a végtelenbe.


Haza megyünk!

S odaérve már egyek, mert a boldogságod elszívta minden erőm.

Mikor bele hasitunk a tér időbe,

Épp időbe hogy egy csillag légy mint merengőm.

TURIKARI68•  2020. június 20. 17:05

Az a szó.


Az a szó.




Amikor elém toppant,

Veled a pillanat, mint élmény.

Mikor megcsillantál, mint felhőkben

fürdő repülők hasán a napfény.


S mint akit régóta vártam már,

Az érzés egyszer csak úgy jött.

Hirtelen ott voltál mindennél előbb te lány,

Ki talán belé vésődtél lelkembe még a születésem előtt.


Testem mint egy tűzbe vetett ág,

Sírva sziporkázik, mint ajka begyén a kérő szó egy gyereknek.

Mennyi felesleges élet zúdult alá eddig adva hitet itt belül az ereknek.


Mennyi fájdalom csordogált,

Próbált változtatni rajtam.

Vájtak arcomra vacogva folyók medret!

De te megérdemled, ha hallom majd tőled,

Azt a szót, csak azt az eggyet.

 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom