TURIKARI68 blogja

 

Álmodik a nyomor, miközben araszol a csend,

Én küzdök, ne más vívja harcom.

Araszol, mint alkony az agorán,

Akár a másodpercmutató a biológiai órán,

Itt belül ezen a francon.

 

E szerelem akkor, s ott elzüllött, és te nem szóltál!

A bánat orvosi vénnyel szokott rá a cigire.

Nem mondtál igent, még azt sem hogy hagyjam abba, mert egy dög voltál!

Bár hagytalak volna ott ízibe.

 

Pedig írtam hozzád verset,

Melyben annyi fájdalmat cipeltek a szavak.

Csoda hogy elbírtak a mondatok,

De te akkor sem szégyellted el magad.

 

Ez folyt akkoriban a csapból is, mint Shakespeare,

Akár a legnagyobb dráma.

És én nem sajnáltam semmit tőled,

De neked semmi sem volt elég drága.

 

Oroszi/2022/ 02/ 06.

 

 

Amikor az ember elkezd szeretni,

Még az ipszilon is pontos.

Csak neki lesznek hamisak a mondatok,

Mit feladtál egy levélben, s mindent, ami neked fontos.

 

Elveszve a tekintetben, mint igaz,

Akár meg is halni érte.

Mintha a napba néznél, hogy süssön rád,

Pedig azt tőled ő sose kérte.

 

Volt köztük egy szavam, mit többé, hiába válok köddé,

Nem adok senki másnak, s ha a többiek el is vásnak,

Ő kimondja, hogy szeretlek.

S ha életem kioltja e vágy, akkor is ott hágy e szentélybe

Hol folyton téged kereslek.

 

Gic/ 2022/01/09.

 

 

Volt egyszer egy

 Gondolatom feléd.

Hogy odaadnám néked!

A bennem rejlő világ másik felét.

 

S te adnád hozzá, ha szeretsz a kikeletet,

Mert bennem minden szertefagy.

Ó te boldogság!

Olyan egy puha röptű lepke vagy.

 

Nagypéntek van, s te is a golgotára cipelsz,

Pedig még alig vagy.

Próbáltalak kiverni a fejemből,

De folyton te jössz itt belül minden nap.

 

Becsordogáltál tekinteteddel pólusaimba,

Mint a tavaszi napsugár, talán végszóra.

Gleccserek szakadnak szívemről,

Ahogy az illatos rétek nyílnak, ez olvadó béklyóra.

 

Oroszi/ 2020/ 04/ 11/ 14:04.

 

Az a pillanat,

Mikor rájöttem, hogy szeretlek.

Honnét nem lesz visszaút,

Csak, majd ha temetnek.

 

Látod elcsorgott az ifjúságom,

S most csak vénségem emel előtted kalapot.

Mert hiába harapdálom ajkadat,

Folyton éhes maradok.

 

Amikor már nem volt mit mondani,

És a bánat elkísért.

De mindig maradt egy hang itt belül,

Mi hozzád közben verset írt.

 

Gic, 2021/ 09/26. Hanninak, köttetem megjelenése alkalmából.

 

 

Itt repdesel, mint a kanári,

Csak kapkodom a fejem utánad, én a semmire kellő.

Kalapom alatt fülembe duruzsolsz,

Akár a nyári szellő.

 

Elcsicserged, mire vágysz,

S bár engem már így csábított a nagy kék is odaát.

De most kellene az idő mégis, hogy tudjalak falni,

Csak még elmondom, szeretlek Hanni! S nem tovább.

 

Haza térni hozzád,

És nem is vágytam gyakran többre.

Megcsillanni tekinteted barázdáin, lopva a boldogságot lassan,

Mint langyos eső, a magot rejtő rögre.

 

S lesz, hogy nem lesz több ürügy, mivel maradhatnék,

Mert ledob, mint aszott lombot a családfám,

Pattansz- e értem mint rügy, ha elér a faktor végre!

Ha elhord a szél, s a múltból gyakran ír az idő, de nem integet utánad csak a falevél!

Lesz e postásom szíved akkor? Mely bánkódva mondja, ha felnéz az égre, hogy elmentél.

 

Gic, 2021/ 08/ 19/

Boldog szülinapot napsugaram!