Őrzöd a lángot.

TURIKARI68•  2024. február 11. 12:12  •  olvasva: 20


 

 

Amikor e bűnbe estem,

Már üres lettem s az ég is,

Mégis maradt rajta egy csillag.

Te voltál szűröm jószág lelkemnek pajta

Ahogy rabul ejtett az illat.

 

 

De elfogytam, a szép ígéretek

Előtted csak szavak maradtak,

Elröppent egy pár nappal a boldogság,

Mint a madarak, majd előbúvtam megtelve bánattal immár.

Kóstolt a ravasz május,

Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.

 

 

Ahogy marcangoltuk egymást a boldogsággal

Eddig kinek mi fájt jobban.

A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.

Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban.

 

2024. Valentin napra Hannámnak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682024. február 11. 17:22

Köszönöm kedves Ágnes,
Szerdán viszem el vacsorázni majd ott felolvasom neki😄

S.MikoAgnes2024. február 11. 16:42

"Kóstolt a ravasz május,
Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.

A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.
Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban."

E csodálatos őszinte vallomás-verset szívvel kell fogadni Hannádnak is, drága Kari!
Gratulálok szeretettel: Ági 💖🪻🌹

TURIKARI682024. február 11. 16:01

Köszönöm Ádám

liketorn2024. február 11. 15:47

Jól megírtad, ütős is lett, bár a rózsa fakó, mégis a tietek lett.
Bár nem könnyű olvasmány, az őszinte sorok sokszor nem azok.
Sajátságos, remélem H. is értékeli.
Üdv :)