Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Őrzöd a lángot.
TURIKARI68• 2024. február 11. 12:12 • olvasva: 95
Amikor e bűnbe estem,
Már üres lettem s az ég is,
Mégis maradt rajta egy csillag.
Te voltál szűröm jószág lelkemnek pajta
Ahogy rabul ejtett az illat.
De elfogytam, a szép ígéretek
Előtted csak szavak maradtak,
Elröppent egy pár nappal a boldogság,
Mint a madarak, majd előbúvtam megtelve bánattal immár.
Kóstolt a ravasz május,
Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.
Ahogy marcangoltuk egymást a boldogsággal
Eddig kinek mi fájt jobban.
A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.
Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban.
2024. Valentin napra Hannámnak.
TURIKARI682024. február 11. 17:22
Köszönöm kedves Ágnes,
Szerdán viszem el vacsorázni majd ott felolvasom neki😄
S.MikoAgnes2024. február 11. 16:42
"Kóstolt a ravasz május,
Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.
A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.
Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban."
E csodálatos őszinte vallomás-verset szívvel kell fogadni Hannádnak is, drága Kari!
Gratulálok szeretettel: Ági 💖🪻🌹
TURIKARI682024. február 11. 16:01
Köszönöm Ádám
liketorn2024. február 11. 15:47
Jól megírtad, ütős is lett, bár a rózsa fakó, mégis a tietek lett.
Bár nem könnyű olvasmány, az őszinte sorok sokszor nem azok.
Sajátságos, remélem H. is értékeli.
Üdv :)