TURIKARI68 blogja

Szerelem
TURIKARI68•  2025. január 19. 17:46

Elvesztettél.

 

 

Eszembe jutsz még néha,

S te jó ég ki látott már ilyet!

Méghozzá őzike szemeddel te…

Aki engem nem illet.

 

Alattomos ez az érzés, mert nem jár tünettel, mint egy vérzés,

De megkeres engem, kit… először körbeszimatolja alakom,

Aztán beront oda ahol lakom hazudni.

Olyant tett szívemmel a bánat,

Attól fogva mintha hazajárna utánad,

De tudod mit! Inkább ne ébressz, hagyjál aludni.

 

De ahogy beesett az a fény veled mégis a kertek alján,

Mint valami égi vándor.

Végig futott a forróság az ember marján,

És már nem is volt oly bátor.

 

Ha rád gondol, s ma sem vagyok az!

Itt belül ez az ember örök kamasz, de most

Nincs hova bújni előled, a másnapon pedig megígérted…

Madarak mellett az ágakon így hintázok néha monoton,

És ha egyszer elvesztettél a zsebedből nem hiányzok, de ha majd…

Elhagyom e talajt, én sem leszek otthon csak kísértet.

 

Oroszi/ 2025/ 01/19.

TURIKARI68•  2024. október 3. 15:25

Eszembe jutsz még.

 

 

 

Álmatag csend bujkál a kertek alatt magamba

Veled költözött oda talán,

Akkor láttalak meg téged először te falatka lány!

Ahogy alakod retinámnak emberi testet öltött fel kedvesen.

S e sminkből költött még… megannyi

 Máig ott lógó millió csókot ajkamra

Mely megcsillan hajnalra, mint harmatcsepp a fűszálon nedvesen.

 

 

 

 

 

Ez az érzés mely még mindig helyt ad itt belül,

Tán csak épp hogy ott volt akkor,

Én, pedig mintha csak úgy serkentem volna neki ki magról,

Melyet megteremtett magának s nem enyhül velem, hogy öljön!

Mint vadat a határnak űzött várt hűs verem, s elejtett.

Játszik velem ez az alkony, az öregkor, s te hiába várod a doktort,

Már-már beléd botlanak újra e bokrok

Csak nézed a távolt, de mert most biztos, hogy ő jön! Valahol,

De bár rég elfelejtett.

 

 

 

 

 

 

 

Eszembe jutsz, még ha arra kérlek,

Hogy odajárjak érted feszt!

Hol e remény bánat lett hírtelen s elemészt!

Így lett velem álnok a sors, s e keresztre, melyre,

Odaszegel folyton a pillanat, így farag engem,

E lator férfiból, ha rád gondol ficsúr csenevészt.

 

Oroszi/ 2024/ 10/ 03.

 

TURIKARI68•  2024. április 21. 15:43

Mint egy álom.


 

Mint egy álom így rám kacsintva az éjjel,

Melyet most kitapintva, ám, oly valóságos.

És nincs és, vagy hogyha, csak az a vágyam

Mit kicsalt tőled megannyi férfi társam,

Én, megadjam ez adósságot.

 

 

S ha egyedül lennék én az ég alatt

Mond! Eljönnél e- a felhőkből

Játszani s szeretni néha nap.

Ha csábít a csend aludni az igazak álmába

Mond! Jössz e segíteni szavakat vajúdni,

Mint a rigó tavasszal kiülsz-e dalolni e kereszten a vállfára.

 

 

Mert látod ilyen rosszcsont találmány az ember, e szerelem nélkül már élni sem mer

Az idő folyton ott lohol a nyomába őt keresve.

Gyere, Jöjj, s dalolj! Nem hoztam hát virágot, de majd nem sokára

Én így váltom meg a világot szárnyak nélkül eltemetve.

 

Gic/ 2024/ 06/ 26 / 14:30/Johannához, közelgő negyedik évfordulóra.

TURIKARI68•  2024. február 11. 12:12

Őrzöd a lángot.


 

 

Amikor e bűnbe estem,

Már üres lettem s az ég is,

Mégis maradt rajta egy csillag.

Te voltál szűröm jószág lelkemnek pajta

Ahogy rabul ejtett az illat.

 

 

De elfogytam, a szép ígéretek

Előtted csak szavak maradtak,

Elröppent egy pár nappal a boldogság,

Mint a madarak, majd előbúvtam megtelve bánattal immár.

Kóstolt a ravasz május,

Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.

 

 

Ahogy marcangoltuk egymást a boldogsággal

Eddig kinek mi fájt jobban.

A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.

Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban.

 

2024. Valentin napra Hannámnak.

TURIKARI68•  2024. január 27. 18:22

Régi emlék.


 

 

Lassan minden a múlté lesz, történjen bár mi,

Az idén végre beláttam.

Elrohant, itt csalt lépre a sors, idejött vélem semmivé válni

De talán akkor még azt se bántam.

 

 

Mert szembejött velem egy régi emlék,

Feltűrt ingujjal egykori önmagam,

E csoda kertben legényesen járkált még a fák alatt.

Mit az idő még tőle nem lopott el,

Hol először láttalak.

 

 

Nem volt benned irántam semmi érdemes, így utánam se maradt DNS,

Bennem is tán csak a kétely mi tovaűz,

És e hely, hol imám a szerelem józan bolond.

De most már néha nagyobb bennem az utálat,

S mit a tűz odahevített kihűlt! Ama tégely immár csak kolonc.

 

 

Mégis mit ér a férfi élete,

Ha egy nő nem lakja be a szívét.

Lehet benne egy pillanat boldog ma,

Vagy holnap a végzete, ha nem érzi az izét.

Oroszi/ 2024/ 01/ 27.