TURIKARI68 blogja

 

 

Eljött a merész vasárnap,

S bár vittem neked virágot.

De ha tehettem volna már ott,

Odaadtam volna az egész világot.

 

 

Mert az embert, ha szeretik,

Sok mindent megtehet.

Boldog egy életen át,

És a sors, veled együtt eltemet.

 

Idáig úszott hát vélem

E holdfényen a csónak.

Ha az istent nem is látod bennem,

Szeresd hát az embert utolsónak.

 

 

Úgy itt vagy az eszembe még,

Fejembe akkor sosem volt tisztább az ég.

Amikor ott álltam az ajtód előtt

Egy csokor virággal, a szomorú vasárnap délelőtt.

 

 

Oroszi/ 2023/03/25.

 

Jó idő volt emlékszem,

S a te hajad, mint az akácvirág fürtbe lógott.

Ujjaimmal néha puha szellő vagyok,

Még ma fonok bele kócot.

 

Néha délibáb,

Ki lelkéről vetít néki képet.

Egy látomás kit nem érhet el ez a világ,

Úgy éri meg a véget.

 

Pedig igyekeztem mégis elmondani,

Mit a szó még akkor, s ott megengedett!

Hogy a sinusritmus, ostoba kattogás, s a perc semmirevaló volt nélküled,

Vele a sors eddig csak kujtorogva időt tengetett.

 

Ó bár csak megértenéd egyszer,

Miből is vagyok én összerakva.

Ki valóságos sose volt,

De most mégis úgy megragadna.

 

Hannámnak névnapjára…

Oroszi/ 2022/05/22.

 

Most örülj, még fogom a kezed,

S ölelgetlek kincsem.

Mert bíborvérem, ha elapad, megszűnök létezni,

Vele elakad az élet, e szerelem s minden.

 

Kapsz e majd akkor mástól ennyi bókot?

Virágot, csokit, csókot!

Fürkésző tekinted, ó ki csodálja.

Miközben annyira odaillik ajkam a szádra.

 

S mikor így lettünk hirtelen egymásnak egyek,

Johanna te égi manna kenyér.

Tudtad -e egyből, hogy a mennyből ezek csodás tettek,

S hogy ki mennyit ér.

 

De egy világot jöttünk mi megváltani,

Mely maga körül csak akkor örül, ha valami fáj,

Nekünk meg nem csak ennyi kel!

Gyere, babám búgjunk, mint a gerlék,

Ne törődjünk senkivel.

 

Oroszi/ 2022/03/14.

 

 

Szép voltál akár a pirkadat,

Ahogy reggel álmosan beestél az ajtón.

A legnehezebb volt megszólalnom,

S csak ábrándoztam e horizontra rólad sóhajtón.

 

Hogy mi lenne ha!

Ha összejönnénk ma vagy holnap.

Te csókot adnál,

Amit másnap megírna egy honlap.

 

Ha kimondanád egyszer, amire vágyom,

S ajkad megtörné e csendet magától.

El se hinném te szép isten, hogy szeret,

S nem lesnék utána folyton, mint a levél mely lehull a fáról.

 

Orosz/ 2022/02/27.

 

 

 

Álmodik a nyomor, miközben araszol a csend,

Én küzdök, ne más vívja harcom.

Araszol, mint alkony az agorán,

Akár a másodpercmutató a biológiai órán,

Itt belül ezen a francon.

 

E szerelem akkor, s ott elzüllött, és te nem szóltál!

A bánat orvosi vénnyel szokott rá a cigire.

Nem mondtál igent, még azt sem hogy hagyjam abba, mert egy dög voltál!

Bár hagytalak volna ott ízibe.

 

Pedig írtam hozzád verset,

Melyben annyi fájdalmat cipeltek a szavak.

Csoda hogy elbírtak a mondatok,

De te akkor sem szégyellted el magad.

 

Ez folyt akkoriban a csapból is, mint Shakespeare,

Akár a legnagyobb dráma.

És én nem sajnáltam semmit tőled,

De neked semmi sem volt elég drága.

 

Oroszi/2022/ 02/ 06.