TURIKARI68 blogja

Szerelem
TURIKARI68•  2021. május 23. 12:26

Gondoltam reád.


 

Hazafelé jövet gondoltam reád kedvesem

Hogy szedek neked egy csokrot.

Már éreztelek szemem gödrén nedvesen,

De nem találtam csak bokrot.

 

Én még ilyen réteket nem láttam

Sehol egy szál virág, azám! Eltűnt már az is.

Egy találós kérdés egy korcs, mint maga a sors, akár az élet babám,

Vajon igazi a perc velem most, vagy hamis.

 

Jó volna eltenni holnapra a fájdalmat,

Örülni az idetévedt boldogságnak, hogy nem csak áltatnak.

Bízni ez örökkévalóságban mely odarepít,

S egy óra múlva ismét láthatlak.

 

Hanninak. 2021/ 05/ 23/ 12:00

 

TURIKARI68•  2021. április 2. 16:33

Csak annyit kértem.


 

Csak annyit kértem tőled,

Hogy szeress.

Mosolyogj reám,

Miközben szürcsölöm a levest.

 

Örülj, hogy eszem a főztödből,

S az asztalodhoz ülök.

Nem kell több, csak az, hogy nevess,

Meg a rántott hús és a csülök.

 

Mond azt, hogy itthon vagyok,

Szívedben kapok szobát.

Tekinteteddel mosdasd le gondolataim

S lelkemről a hosszú út porát.

 

 

TURIKARI68•  2021. február 16. 16:13

Johanna.


 

Ahogy egy kósza mag,

Elhullik egyszer.

Ahogy két szemed nemesítené,

De mindent tönkretesz a vegyszer.

 

Ahogy rád néztem sokszor,

Drága Johanna.

Mintha te még élni akarnál egy kicsit,

De az én testem már, szinte csak rohadna.

 

Ha lenne oly kép,

Most megfesteném, neked tudom.

Mert a szónak nem hiszel,

De lehet már nem is lesz rá alkalom.

 

Nem mondom, hogy keress,

Hisz akkor sem voltam ott, ha láttál.

Csak éreztem benned önmagam néha,

S mindent, amire te vágytál.

 

Kívánom, hogy légy boldog,

Szeress, s vággy, találd meg az igazit.

De ne feledd el az utazót, ki nem mondta,

De olykor a meló végén hazavitt.

 

 

Láttuk azt hiszem

Egymás tekintetében azt a szempárt.

S nem hiába igyekeztem elmenni,

Mikor keverted oly serényen a baracklekvárt.

 

S ha lesz még egymáshoz szerencsénk,

Mint ékezetnek a mondaton.

Ha csak öt percig nézel rám úgy, mint akkor,

Már megérte bízvást mondhatom.

 

2020/ 02/ 01/ 11:00

 

 

 

TURIKARI68•  2020. december 25. 14:52

Az ösvény.

Az ösvény.

 

Szűrt fény kúszik felém a lombok közül,

Egy napsugár a földre kuncsorog.

Leszakított álmok csonkjai az akác levélen,

S a madárdallal a szél, fülemig kujtorog.

 

Lassan beleveszek a hosszú sétába,

Nyomorék félelem lepi be a szívemet.

A szó az egyetlen fegyverem,

De a fényűző világnak, nem adom el a lelkemet.

 

Ledobok minden a porba egyszer,

Már alig látszanak lépteim.

Megszűnik a suhogás is, a sinusritmus,

S a csillagok közé felakasztom az emlékképeim.

 

Túlragozott szavaim,

Pályára állnak, időben és térben.

Még én csendesen megpihenek,

Földanyám ölében.

 

Turi Károly/ 2018/ 04/ 29/ 07:30.  

TURIKARI68•  2020. december 25. 13:46

Ajka.

Ajka.

 

Fekszem egy álmon,

Alattam bársony női hang.

Az utcán száguldó autók,

Visszhangzik tőle a gang.

 

A cserepekben kiszáradt virágok,

A múlt kedves emléke.

Szerelmet ébresztett bennem egy tündér,

De már most rothad az elméje.

 

Az egyik galambdúcban lakik,

Szárnya még suhog néha, de a lelke tele fekéllyel,

E sötét szobákba zárta bennem a fényt,

Puha műkörmös tenyérrel.

 

Nem vagyok már élő,

Csak porcicákkal hadakozok a sarokban.

De tudatára ereszkedek, mint egy pók,

S érzem szuszogását a néhai hajnalokban.

 

A város közben mit sem sejt,

Burjánzik tovább, mint egy beteg sejt.

Én már nem létezőn, ott zokogok az ábrándok tükrében,

Várom az érzést mi elemészt végleg a szerelem üdvében.

Turi Károly/ 2018/ 04/28/ 19:30