TURIKARI68 blogja

 

Megkérem a kezedet kedvesem, meg bíz én,

Ha beköszönt a tavasz idén, s eljő a nyár.

Mert e szép időben itt döngicsél a szerelem az a ravasz,

S egyszer bemutatom neked is anyám.

 

E láz felöltöztet illendően engem,

Mert megleltelek, mint egy kincset.

Kikelet lesz illatos ingem, rajta csüngetve az akácot,

S a virágos réteket mindent.

 

Viszek gyűrűt, s reád hagyom e pár sort itt,

Mit a költészet nyújthat még az átkozott!

Adom hát,

Akár a szívemet, mint zálogot.

 

Ha egyszer menni szottyan kedvem

Mert e test csak por, mit elhord a szél könnyedén.

De ím, a nedvesség mi szememből pottyan örök,

S mikor az élet már csak hörög, akkor is itt maradunk ő, meg én.

 

Jólesel, az éhes csend előtt most,

Zsivajgó hangoddal, mely kergetve nem ereszt, ahogy néha szól rám!

Hogy vihetlek az útra magammal, s jóllakom veled, még haza nem érek

Mert a sors nekem adott e késői órán.

 

Hanninak 2021/06/06  egy éves évfordulónkra.

 

Hazafelé jövet gondoltam reád kedvesem

Hogy szedek neked egy csokrot.

Már éreztelek szemem gödrén nedvesen,

De nem találtam csak bokrot.

 

Én még ilyen réteket nem láttam

Sehol egy szál virág, azám! Eltűnt már az is.

Egy találós kérdés egy korcs, mint maga a sors, akár az élet babám,

Vajon igazi a perc velem most, vagy hamis.

 

Jó volna eltenni holnapra a fájdalmat,

Örülni az idetévedt boldogságnak, hogy nem csak áltatnak.

Bízni ez örökkévalóságban mely odarepít,

S egy óra múlva ismét láthatlak.

 

Hanninak. 2021/ 05/ 23/ 12:00

 

 

Csak annyit kértem tőled,

Hogy szeress.

Mosolyogj reám,

Miközben szürcsölöm a levest.

 

Örülj, hogy eszem a főztödből,

S az asztalodhoz ülök.

Nem kell több, csak az, hogy nevess,

Meg a rántott hús és a csülök.

 

Mond azt, hogy itthon vagyok,

Szívedben kapok szobát.

Tekinteteddel mosdasd le gondolataim

S lelkemről a hosszú út porát.

 

 

 

Ahogy egy kósza mag,

Elhullik egyszer.

Ahogy két szemed nemesítené,

De mindent tönkretesz a vegyszer.

 

Ahogy rád néztem sokszor,

Drága Johanna.

Mintha te még élni akarnál egy kicsit,

De az én testem már, szinte csak rohadna.

 

Ha lenne oly kép,

Most megfesteném, neked tudom.

Mert a szónak nem hiszel,

De lehet már nem is lesz rá alkalom.

 

Nem mondom, hogy keress,

Hisz akkor sem voltam ott, ha láttál.

Csak éreztem benned önmagam néha,

S mindent, amire te vágytál.

 

Kívánom, hogy légy boldog,

Szeress, s vággy, találd meg az igazit.

De ne feledd el az utazót, ki nem mondta,

De olykor a meló végén hazavitt.

 

 

Láttuk azt hiszem

Egymás tekintetében azt a szempárt.

S nem hiába igyekeztem elmenni,

Mikor keverted oly serényen a baracklekvárt.

 

S ha lesz még egymáshoz szerencsénk,

Mint ékezetnek a mondaton.

Ha csak öt percig nézel rám úgy, mint akkor,

Már megérte bízvást mondhatom.

 

2020/ 02/ 01/ 11:00

 

 

 

Az ösvény.

 

Szűrt fény kúszik felém a lombok közül,

Egy napsugár a földre kuncsorog.

Leszakított álmok csonkjai az akác levélen,

S a madárdallal a szél, fülemig kujtorog.

 

Lassan beleveszek a hosszú sétába,

Nyomorék félelem lepi be a szívemet.

A szó az egyetlen fegyverem,

De a fényűző világnak, nem adom el a lelkemet.

 

Ledobok minden a porba egyszer,

Már alig látszanak lépteim.

Megszűnik a suhogás is, a sinusritmus,

S a csillagok közé felakasztom az emlékképeim.

 

Túlragozott szavaim,

Pályára állnak, időben és térben.

Még én csendesen megpihenek,

Földanyám ölében.

 

Turi Károly/ 2018/ 04/ 29/ 07:30.