TURIKARI68 blogja

Életmód
TURIKARI68•  2020. november 29. 16:55

Kétségek.

Kétségek.

 

Kétségeim vannak, mert talán,

Hiába hogy élek mégis minden a rögöké.

S nem leszünk mi úgy, mint most együtt,

 Örökkön örökké.

 

Bár már mondta isten álmomba,

Hogy egyszer majd én is meghalok.

De akkor még nem tudtam, hogy létezel,

S kacagtam rajta egy nagyot.

 

Bennem volt az összes tökéletesség még,

Ő már akkor suttogta, zsenikém gyere haza!

De nem volt otthonom még, se föld, se ég,

És azt sem tudtam, miért, és hova.

 

Csak bolyongtam csillagtól csillagig,

S nem lelem végét a magánynak.

Hiába hittem hát,

Sem őt, sem téged nem talállak.

 

Turi Károly /2013/ 03/12

TURIKARI68•  2020. november 29. 16:13

Hajnali gondolatok Orosziba.

  Hajnali gondolatok Orosziban

 

Édes álmaim

vagy rémei között.

Kukorékolt valahol egy kakas,

s a sötétség fényes ruhába öltözött.

 

Eltűnnek az árnyak

csak magamnak maradok elől.

Megkísért az Isten magánya

mely rejteget a világ megbocsájtása elől.

 

Még hogy öröktől fogva létezni? S megcsalatva

minden perccel! S ellene imák tengerével hiába.

Bár sugallhattam volna Anyámnak, maradjon lány!

Inkább mint egy bolondot szabadítson e világra.

 

Bár így nem lesz nehéz nyomot hagynom

megosztva sok emberi szívet.

Én páncélja voltam e kórnak

talán nem is ember csak ihlet.

 

2012.07.19  8:00

 

Turi Károly

TURIKARI68•  2020. november 26. 18:29

A teher.

Önmagammal birkozom mert,

Csúnya dolgok vannak ideben.Én küzdök e sárral,

Pedig némelyik patyolat, mégis oly idegen.



Meg-meg botlottam,

S bár elférnék e teherrel a gödörbe.

De haza nem mehetek vélük,

Hogy reá tekints lelkemre akár úgy mint egy tükörre.



Mint a napsugár az arcokon,

Mindenhol tanyát vertem ahol szerettek.

Egyedül maradtam pedig hittem a jóban,

S a végén így lettem én az eretnek.


Kuruzsló lett a világ de mind hiába,

Mert engem a nyavalyás betűk nem hagynak békén.

S ha nem is győzök, te ott leszel majd 

Hogy segíts azzá válni végén.




TURIKARI68•  2020. szeptember 27. 11:50

A fény.



Ártatlan fény botorkál egy zseblámpával,

A harmatos konkolyban sápatag. 

Megszökött egy pontból az égen,

Hol először láttalak.


Egyedül hagytál, a halál,

S itt e világ ellen, engem a bolondot.

Hol színdarab volt minden szusszanás,

S az életet akasztottad lelkemre mint  koloncot.


Szigorú tekintet lett pajzsom,

Szabjám a költői véna. 

Már azt hittem örök lesz a  fájdalom is,

De csak esik, s kel, akár a harmat, mint egy béna.


Ha engem keresel megtalálsz,

Eldugva az angyaloknak kitett etetőbe.

Ha jut hely a világvégén,

Valahol a temetőbe.

TURIKARI68•  2020. június 15. 07:18

Te ragyogsz


Te ragyogsz.


Csak egy nap ragyog,

Be engem az égen.

Ő a fény, szőke sugarai,

Ölelnek a kékben. 


Talpra állít ma még,

Ha akar.

Visszahoz a pokolból,

Ha elveszek hamar.


Ropognak az álmaim, 

Mint egy tűz ég világít,

Vele szebb lesz majd,

Akár a halál, a más világ is.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom