TURIKARI68 blogja

 

Hova mennél te árva lélek

Kérlek, nem jár arra csak a hold,

Ki lehet pont tele volt a fanyar,

Megcsinálva a maga kis utcáját, mint egy drogos.

E hálót szövi körénk folyton,

A sötét magyar balsors akár az éji pók, a fenenagy potrohos.

 

 

Felszívódni jöttünk tán eléd?

Miután ezernyi idegsejttel kötődünk, kapaszkodunk hittel beléd

De az én szerelmem nem csak csupa kémia a hormonok felől.

  Nos, most csak bámuljuk egymást a csillagképekkel

Lehet, hogy neked lesz igazad, s békét kell kötni itt a férgekkel,

Dugdosva a suta lelkemet a buta mormonok, és a halál elől.

 

 

Ő hoz igaz álmot a szememre,

Ő az, aki emlékszik a nevemre,

Hisz mint ima porba hullva keresem.

De bemutatlak a csendnek anyám,

Hogy ne legyen potyautas a szép szó,

Miközben tücsök muzsikál, ugye Zsuzsikám?

Hol virágos rétek hajlongnak,

És urunak örök lesz e szerelem.

 

Zirc/ 2023/10/25 Erzsébet kórház.

 

Már a vak éjszakák is máshogy rémek

Hol  én ez  alakommal  vások a hajnaltól félve.

De tényleg nem maradtak csak az álmok kényelmesen

Melyek talpra állítanának a halálnak, még értelmesen végre.

 

 

A fény lidércnek öltözve ijesztget a horizonton,

Egy helyen, mindig ugyan azon a ponton,

Hol a nap szögletesen pattog.

Túl az ópium hegyeken elfogyott a szerencse mák!

Nincs más isten csak a diklofenák

Kinek könyörög a csípőm fájdalmasan kattog.

 

 

De tudd, meg hogy szerettelek!

Még e sorvadás mást nem mondat velem bénán.

A mondat tán ugyan az lesz, csak a szóközök nagyobbak,

Hol ez élet után sem tűnök tán ennyire halottnak

S meglesz a helyem méltán.

 

 

 

 

 

 

Anyám értem tényleg egy angyal

Tán pont maga kell, hogy jöjjön!

Még a golyóstoll normális lesz e kölykön, s el nem fajzik a kézbe

Addig, míg nem tagad, a fájdalom nem rajzik, gyere, tarts hát észbe,

Hogy nincs, már másod mi itt ragad e földön.

 

Oroszi/2023/ 09/09.

 

 

Eljött az ősz,

Lóg a fejem, mint a kalásznak.

Anyám a csősz, már messze jár

És reám búskomor emlékek vadásznak.

 

 

Itt hagyott a magánynak!

S ez a világ sikér kísértő lett.

A múltbéli zsivaj hamis délibáb,

A csend, kaszás merénylő, ki inkább arat, mint vet.

 

 

Amikor még kiskacsói e csírához nyúlva kértek!

Mint az élet-értelmét kereső napsugár.

E csodának összegyúrva adott a kovásznak, kenyérnek!

Belőle vétettem, s már néha szinte majdnem elérlek

Én a szomjas, mint a vizet leső kút sudár.

 

 

De nem volt sehol a korty mely reám szomjajzott

Pedig torkának vérem letisztult, mint az újbor!

Kóbor lélek vagyok gondolatodba odabent?

Hol csak te vagy az esélyem csekély a reményem

Hogy valóság leszek, odalent kőkemény a csend.

 

 

Az ember többre tán nem is hivatott?

Lehet ateista akár, vagy hitvallott,

Mert onnét nem nyílnak ablakok így vagyunk csinálva?

Mint egy varázslat, abrakadabra

A Szentmihály lovának abrak a másvilágra.

 

Gic/ 2023/08/27

 

 

 

 

Majd ha a lusta idő kialudta magát

Jő a suta napsugár engem keresni, kit nem fognak feledni a fák,

Hol csicseregnek szavaim a lombok között akár a madárdal.

Csak hallgatja a megváltó csend,

De én akkor már továbbléptem éltem a halállal.

 

 

Panaszkodtam az istennek!

Uram teremtőm kérlek, higgy bennem!

Tán csak mi maradtunk így ketten egyedül.

Ímhol odafent már széthordtak a legyek!

Ne legyek hát az a lélek, aki folyvást menekül.

 

 

Ha létezik itt, a földöntúli, boldogságnak hitt

Micsurin csoda nálad,

Csak vond meg a vállad, mert az volt az én szívem fájdalma az ostoba.

Bolyongtam utána kő gazdagon itt belül,

De más volt az érték, amiben mérték, s nem akadtam reá soha.

 

Oroszi/ 2023/07/23.

 

 

 

Frissen fésült tarlók felett siklok, mint a fecske

Én az egyke nem sietek sehova.

Egy álmom maradt még,

A csillagos ég, meg a miraculum Jehova.

 

 

Kit bukdácsolva kutattam,

Eleve én is kerestem.

Közben bántottam, s bántottak,

És végül mégis szerettem.

 

Számon kellene kérni már a fájdalomról

Melyek közül még a kertek alól integet néhány most.

A legtöbbet a szerelembe csalódtam,

Mert jöttek mentek benne a nők, mint egy szélhámos.

 

 

De bonyolultnak a tűnhet a teremtés,

És benne a rengeteg képlet

S mi kezdet volt hirtelen vég lett, de  a lélek nagy komikus 

Eljátszik, mindent, míg a  rerumból elé nem  áll a Dominus.

 

Oroszi/ 2023/07/01.