Erre kárhoztattál.

 

 

Te most tényleg erre az életre kárhoztattál?

Hol a szomorú valóság az, még a mi atyánk felnőtt az egekig,

Az ember örökké kamasz, de meddig!

 

 

Mert én itt először csak boldog akartam lenni

Utána már gazdag.

Hogy megadjak mindent a világnak,

De maradtam úgy, ahogy a dolgok hagytak.

 

 

Átperegett ujjaimon az idő,

Mint a feneketlen homok.

S ha egyszer felettem is az erdő kinő,

Nem maradnak utánam csak keresetlen nyomok.

 

 

Mely felett néha netán tán zokogni megáll egy felhő

Aztán madarak dalolják, el verseim amint költöm.

És egy álom leszek jómagam is, ha meghallja egy turista

Még úgy is, ha csak vendég lesz a földön.

 

Oroszi/ 2023/05/06.