Elfogy az időm.

 

Elfogy, az időm s nem tudom már megvárni,

Még a világ felébred!

Én nem álmodom tovább, hiába lestem az eget eleget tele szívvel,

Sőt-sőt, még imádkoztam is érted.

 

 

És amikor mégis jöttél, e vacak testemet inakkal csontomra kötöttél,

Az istent az óta keresem!

Hogy eloldjon, de csak sejteti magát folyton,

Itt- ott, mint a csalóka szerelem.

 

 

Pedig úgy érzem, ott vagy valahol az azúrba,

Ahogy lassan e béklyóból szabadulva kivérzem,

E lét, csak egy állomás!

A tét, hogy hiszel-e a hívó szónak, ha érted jő a Sztüx folyóról a csónak,

Ott valóság leszel, s nem látomás.

 

 

És milyen jól teszi,

Tán bolond eszemet egy kicsit megfékezi, ha megtalál.

Azt a telhetetlen dög agyamat,

Útközben kielégíti a halál.

 

Oroszi/ 2022/12/05.