TURIKARI68 blogja
ÉletmódAz írások szerint.
Ott ült az ablakban,
Szívta magába a fényt akár egy muskátli.
De csak azok a magányos esték keresték,
Melyeket kezdett egyre jobban utálni.
A képzelet végiglódítja az udvaron,
A munkát kiadva hol a mihaszna léha szél serte tepertél.
De az alkony már beleégett a szövetekbe anyám
S te engem várva, már-már néha elfeledtél.
Pedig gondolok reád feszt!
Addig mindig, míg vissza nem adnak az anyagnak,
S én arra szállok, mint egy felhő kinek lóg a lába.
S te akkor elhiszel mindent az agyadnak,
Pedig e test, még imára sem jő majd elő, de neked hátha.
Minden úgy lesz, mint a mesébe,
Megtörtének az írások szerint azoknak.
Kiknek szívében a fájdalom tőre jár, vagy pőre golyó sebez
A mohó lélek csak fal, itt bent, pedig ólommérgezése van a lapoknak.
Lovászpatona / 2024/01/03.
Ha ö felébred.
Egyszer majd az én álmom is felébred,
Ha elérem a talajt, a földkérget,
Ábrázata tán nem lesz kiköpött másom
De csak beteljesül, addig nyavalyog.
Aznap este kint, sötét öltönyös úr lesz a kozmosz
Nos, én, bross leszek keblén, ki a földre kacsint
Hol leadta az anyagot.
Hol istenem s anyám egy csöppnyi boldogságért legyek?
Mindhiába keresem! Elnyel a határ a hegyek a szürkeéj,
De ti szültétek e sorsom Ahabot, veszem hát a kalapot!
Hol az emberek szívében csak esőutáni pocsolya a szerelem!
Majd előttetek színt vallok én a komédiás
Szerves része a végtelennek ki a vegyülettől, ha kért se kapott egyebet.
Azon a felszínes életen hajózva süllyedek,
Váltam én mindenné
Ami fájt a világon már eleget.
Mégis többre tán nem is vágytam te hon hazám,
Hogy itthon te vesd meg az ágyam a hitben,
Tudván hogy még élek veled folyton bátran a vesztembe rohanok!
De ott lesz majd az isten egyfelől,
S te anyám ki fogod, a kezem még elrohadok.
Oroszi / 2023/12/19.
Nekem gyújtott csillagom.
Hej, teremtőm kérlek, gyere, jöjj s ölelj még ma!
E fejfa temetőm testén már játék a bölcső.
A lélek lidérc, az anyag cinkos,
S kár hogy a fájdalom folyton felszakadón varr!
Hamar szent lesz a cél akkor is, ha az eszköz piszkos emberöltő.
Ez az az agyag ki belőlem vályogot…
S anyámnak árnyékot vetett, téged keresett.
Itt hol szerelemmel csalt meg a mohó ifjúság,
Ímhol ahol a vér pezsgett, majd alvadt,
És e test korcsosodva hamvadt hosszú álomba, de azért is szeretett.
Talán eltévedtem néha én a léha,
Mert a vaksötétben,
Nem leltem nekem gyújtott csillagom.
Nem figyel, így hogy rejtsem el sejtem foszló bűzét,
Ha nálad büszkén megjelennek emlékeim, s benne virágporos mirtusz illatom.
Nem marad utánam akkor, csak por,
Senki ki nyomomra bottal ütne.
Belém harap e csönd, a fekete lyuk, ha enni kap,
És reá sem hederít a madárfüttyre.
Gic/ 2023/11/14.
Az ablakba.
Hova mennél te árva lélek
Kérlek, nem jár arra csak a hold,
Ki lehet pont tele volt a fanyar,
Megcsinálva a maga kis utcáját, mint egy drogos.
E hálót szövi körénk folyton,
A sötét magyar balsors akár az éji pók, a fenenagy potrohos.
Felszívódni jöttünk tán eléd?
Miután ezernyi idegsejttel kötődünk, kapaszkodunk hittel beléd
De az én szerelmem nem csak csupa kémia a hormonok felől.
Nos, most csak bámuljuk egymást a csillagképekkel
Lehet, hogy neked lesz igazad, s békét kell kötni itt a férgekkel,
Dugdosva a suta lelkemet a buta mormonok, és a halál elől.
Ő hoz igaz álmot a szememre,
Ő az, aki emlékszik a nevemre,
Hisz mint ima porba hullva keresem.
De bemutatlak a csendnek anyám,
Hogy ne legyen potyautas a szép szó,
Miközben tücsök muzsikál, ugye Zsuzsikám?
Hol virágos rétek hajlongnak,
És urunak örök lesz e szerelem.
Zirc/ 2023/10/25 Erzsébet kórház.
Csak az álmok maradtak.
Már a vak éjszakák is máshogy rémek
Hol én ez alakommal vások a hajnaltól félve.
De tényleg nem maradtak csak az álmok kényelmesen
Melyek talpra állítanának a halálnak, még értelmesen végre.
A fény lidércnek öltözve ijesztget a horizonton,
Egy helyen, mindig ugyan azon a ponton,
Hol a nap szögletesen pattog.
Túl az ópium hegyeken elfogyott a szerencse mák!
Nincs más isten csak a diklofenák
Kinek könyörög a csípőm fájdalmasan kattog.
De tudd, meg hogy szerettelek!
Még e sorvadás mást nem mondat velem bénán.
A mondat tán ugyan az lesz, csak a szóközök nagyobbak,
Hol ez élet után sem tűnök tán ennyire halottnak
S meglesz a helyem méltán.
Anyám értem tényleg egy angyal
Tán pont maga kell, hogy jöjjön!
Még a golyóstoll normális lesz e kölykön, s el nem fajzik a kézbe
Addig, míg nem tagad, a fájdalom nem rajzik, gyere, tarts hát észbe,
Hogy nincs, már másod mi itt ragad e földön.
Oroszi/2023/ 09/09.