TURIKARI68 blogja

Életmód
TURIKARI68•  2020. december 19. 18:38

Íme, itt vagyok.

Íme, itt vagyok.

 

Íme, itt vagyok én a mihaszna,

Az idő szalad mellettem, s néma düh dühöng bennem valahol.

Nyomában az ármány,

S egykét daganat, már itt is, ott is meglapul.

 

Nem tudtam az elevennek elmondani,

Hogy mennyire fáj az élet.

Ha az ember egy személyben hisz,

Ábrándozik róla, és vagy belé, valósággal szerelmes.

 

Kinek a szíve bohém,

A lelke lírai.

A jövője kétséges,

Mert már a jelen is csak néhai.

 

Meg kéne álmodni te isten!

Hogy mi is az én dolgom.

Maradjak é kukoricaszem a vadaknak,

Vagy legyek út, kin majd taposnak folyton.

 

2015/ 09/ 03/ 20:00

 

 

TURIKARI68•  2020. december 19. 17:35

Hogy miféle vagyok.

Hogy miféle vagyok.

 

Hogy miféle ember is vagyok,

Tűnhet úgy, hogy fura szerzet.

Felnőttek az álmaim,

De én maradtam inkább gyermek.

 

Kit arcon csaptak,

Bár merre is fordult.

Elfelejtett feszületek kebelén,

Csak a jó halálért koldult.

 

Még rókalelkű istene,

A templomokat járja.

Átdöfi szívét a hajnal,

Mert lelkét egy álom, mindíg hazavárja.

 

Kilehet tán bírni,

A felhők fölött itt a földön egyszer.

Egy csepp sem vagyok gyarlón,

De költőként mégis tenger.

 

2015/ 06/ 20/ 20:43

 

TURIKARI68•  2020. december 19. 16:35

Démonaimmal.

Démonaimmal.

 

Egyedül maradtam démonaimmal,

Csak te veled voltam bátor.

De nem nézték a keresztem,

S nekem ugrottak bárhol.

 

Pedig ők tudták,

Mi alatt roskadok!

S hogy néha még cimbora is,

De már többször hogy jó vagyok.

 

Valami más! S e mélységek kesergőin,

Belém botlott az isten.

S hogy ez egy nagy szerelem lesz,

Akkor még nem nagyon hittem.

 

De lelket öntött belém,

Mikor a szakadékok felett kuporogtam hajdanán.

Szárnyakat adott, honnét visszajönni nem lehet,

Megfogta a kezemet, s bekísért a templomok ajtaján.

 

Turi Károly/ 2015/ 05/ 14/ 09:18/

 

TURIKARI68•  2020. december 14. 13:09

Az egész életem.

Az egész életem.

 

Az egész életem egy nagy hazugság,

Én magam sem vagyok valódi.

Rázzon velem kezet,

Az, aki nagyot akar csalódni.

 

A fogantatás pillanata,

Rabul ejtett.

De embert megszégyenítve hazudott.

Mert az ígéretek földjére csalt, s itt elfelejtett.

 

Keresem az utam,

Nagy szárnyakon vitorlázva, mint a sas!

A mindenség hírnöke lettem,

Mégse vagyok oly hatalmas.

 

Idelent minden rezdülésem jel neki,

És a szomorúságom egy üzenet.

De ha megmártózom majd a csendbe,

Akkor sem leszek hozzá közelebb.

 

Turi Károly6 2015/ 03/ 06/ 18:00

 

 

 

TURIKARI68•  2020. december 8. 19:01

Elfeledve.

Elfeledve.

 

Megtépázott hintaló,

Nyerít a kertben.

Botok, mint éles fegyverek,

Elfeledve hirtelen.

 

Már régen begyógyult sebekből ömlik a vérem,

S csak néztem, az alattomos csend, hogy hömpölyög a kertben.

S nincs tekintettel, szánalommal,

Egyedül maradtam hát, e láthatatlan világommal.

 

El van rejtve az én boldogságom,

Meddő a sorsom, bolond eszem temető.

Bolyonghatok nyomtalan,

Még össze nem fut velem a teremtő.

 

Turi Károly/ 2014/01/ 18.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom