TURIKARI68 blogja
ÉletmódCsak az álmok maradtak.
Már a vak éjszakák is máshogy rémek
Hol én ez alakommal vások a hajnaltól félve.
De tényleg nem maradtak csak az álmok kényelmesen
Melyek talpra állítanának a halálnak, még értelmesen végre.
A fény lidércnek öltözve ijesztget a horizonton,
Egy helyen, mindig ugyan azon a ponton,
Hol a nap szögletesen pattog.
Túl az ópium hegyeken elfogyott a szerencse mák!
Nincs más isten csak a diklofenák
Kinek könyörög a csípőm fájdalmasan kattog.
De tudd, meg hogy szerettelek!
Még e sorvadás mást nem mondat velem bénán.
A mondat tán ugyan az lesz, csak a szóközök nagyobbak,
Hol ez élet után sem tűnök tán ennyire halottnak
S meglesz a helyem méltán.
Anyám értem tényleg egy angyal
Tán pont maga kell, hogy jöjjön!
Még a golyóstoll normális lesz e kölykön, s el nem fajzik a kézbe
Addig, míg nem tagad, a fájdalom nem rajzik, gyere, tarts hát észbe,
Hogy nincs, már másod mi itt ragad e földön.
Oroszi/2023/ 09/09.
Kenyértörés.
Eljött az ősz,
Lóg a fejem, mint a kalásznak.
Anyám a csősz, már messze jár
És reám búskomor emlékek vadásznak.
Itt hagyott a magánynak!
S ez a világ sikér kísértő lett.
A múltbéli zsivaj hamis délibáb,
A csend, kaszás merénylő, ki inkább arat, mint vet.
Amikor még kiskacsói e csírához nyúlva kértek!
Mint az élet-értelmét kereső napsugár.
E csodának összegyúrva adott a kovásznak, kenyérnek!
Belőle vétettem, s már néha szinte majdnem elérlek
Én a szomjas, mint a vizet leső kút sudár.
De nem volt sehol a korty mely reám szomjajzott
Pedig torkának vérem letisztult, mint az újbor!
Kóbor lélek vagyok gondolatodba odabent?
Hol csak te vagy az esélyem csekély a reményem
Hogy valóság leszek, odalent kőkemény a csend.
Az ember többre tán nem is hivatott?
Lehet ateista akár, vagy hitvallott,
Mert onnét nem nyílnak ablakok így vagyunk csinálva?
Mint egy varázslat, abrakadabra
A Szentmihály lovának abrak a másvilágra.
Gic/ 2023/08/27
A megváltó csend.
Majd ha a lusta idő kialudta magát
Jő a suta napsugár engem keresni, kit nem fognak feledni a fák,
Hol csicseregnek szavaim a lombok között akár a madárdal.
Csak hallgatja a megváltó csend,
De én akkor már továbbléptem éltem a halállal.
Panaszkodtam az istennek!
Uram teremtőm kérlek, higgy bennem!
Tán csak mi maradtunk így ketten egyedül.
Ímhol odafent már széthordtak a legyek!
Ne legyek hát az a lélek, aki folyvást menekül.
Ha létezik itt, a földöntúli, boldogságnak hitt
Micsurin csoda nálad,
Csak vond meg a vállad, mert az volt az én szívem fájdalma az ostoba.
Bolyongtam utána kő gazdagon itt belül,
De más volt az érték, amiben mérték, s nem akadtam reá soha.
Oroszi/ 2023/07/23.
Dominus.
Frissen fésült tarlók felett siklok, mint a fecske
Én az egyke nem sietek sehova.
Egy álmom maradt még,
A csillagos ég, meg a miraculum Jehova.
Kit bukdácsolva kutattam,
Eleve én is kerestem.
Közben bántottam, s bántottak,
És végül mégis szerettem.
Számon kellene kérni már a fájdalomról
Melyek közül még a kertek alól integet néhány most.
A legtöbbet a szerelembe csalódtam,
Mert jöttek mentek benne a nők, mint egy szélhámos.
De bonyolultnak a tűnhet a teremtés,
És benne a rengeteg képlet
S mi kezdet volt hirtelen vég lett, de a lélek nagy komikus
Eljátszik, mindent, míg a rerumból elé nem áll a Dominus.
Oroszi/ 2023/07/01.
Erre kárhoztattál.
Te most tényleg erre az életre kárhoztattál?
Hol a szomorú valóság az, még a mi atyánk felnőtt az egekig,
Az ember örökké kamasz, de meddig!
Mert én itt először csak boldog akartam lenni
Utána már gazdag.
Hogy megadjak mindent a világnak,
De maradtam úgy, ahogy a dolgok hagytak.
Átperegett ujjaimon az idő,
Mint a feneketlen homok.
S ha egyszer felettem is az erdő kinő,
Nem maradnak utánam csak keresetlen nyomok.
Mely felett néha netán tán zokogni megáll egy felhő
Aztán madarak dalolják, el verseim amint költöm.
És egy álom leszek jómagam is, ha meghallja egy turista
Még úgy is, ha csak vendég lesz a földön.
Oroszi/ 2023/05/06.