Korhű jelmezben.

 

 

Már majdnem korhű jelmezben

Hullottam, a világ ölébe.

Hol álmomban egy mesterséges fény lyukat vágott elém,

Utánam kutatott, engem keresett a sötétbe.

 

 

De ez az álom, egy álom marad még

Majd ha elszippant magához oda fel a lég,

Mert nem látta meg a kor azt a világot!

Melyet csak az isten ismert bennem,

Mit az emberi jellem akkor csak gyűlölni tudott,

Így nem hitt benne, s engem se látott.

 

 

Pedig ahogy én jönnék! De a sors halogat

Lassan rohannak a percek, és itt vannak azok a versek,

Melyek neked voltak írva!

Mikor suhant a penna, s alatta a papír serceg,

Istenem! Honnét oly könnyeden öltött bennem testet a líra.

 

 

 

 

 

Tinta folyik ereimben, velük élem túl a napokat

Múzsáim szedtek rendeztek szép szavakba, sorba.

Hol a vágyódás mindennap eltemet

Utánad ebbe a korba.

 

Oroszi/ 2023/04/08.