TURIKARI68 blogja

Életmód
TURIKARI68•  2020. május 17. 16:28

Minden elmúlik

Minden elmúlik,

A szerelem sem örök.

E testre is béklyó vár,

Ha jutnak neki rögök.


Az őszi szeleket,

Sírva faggatom.

Vajon hova ásnak,

Hol jut nekem sírhalom.


Lelkem egyszer batyút köt,

Otthon mindent elmesél.

S az ujjakat melyek a tollat fogták,

Lassan elhordja szél.


Mint egy házaló, atyám előtt kiterítve mindenem,

Hogy e földi létben, vajon mit is szerettem.

Kutakodva mélyre ásva, mint kinek nincs több húzása,

Uram! Hiányzik a szerelem.

TURIKARI68•  2020. május 17. 15:43

Néha.

Néha oly egyedül vagyok,

Hogy se te, se isten  nem vagytok itt velem.

Senki aki utánam nyúlna ha zuhanok,

S megfogja két kezem.


Ki letörölné könnyeim a tévutakon,

S ihatnék a mosolyából.

Akár a szomjas délibáb,

A frissen hullott pocsolyából.


Újra álmodni ugyanazt egy tükör előtt,

Mint egy üres képkeret.

Csak én odaadtam magam e valóságnak,

Mely sohasem létezett.


Az álmokkal becsaptam önmagam,

Mert amit ott még ők sem láttak.

Hogy a valóságban nem hisznek majd,

Csak egy vén komédisnak.

TURIKARI68•  2020. május 14. 18:45

Hullócsillag

A múltkor hullócsillagok láttam,

S a te neved jutott eszembe hirtelen.

De nem vagy valóságos.

S mégis közbe, te vagy a mindenem.


Mindig kell valaminek fájnia,

Mit nem old se ima se mágia.

Mi magába bolondit s írásra késztet,

Nem öl meg, de csúnyán kivéreztet.


Kiszáradt a csók ajkadon,

Szikkadt repedésin még, könnyezik egy mi eleven.

Azért sugtam e vándornak,

Ki még így sem tartott elég bátornak szerelmesen.


Dadogásra késztet, minden szavad,

Ha kérdezel.

Ezen a bolygón, jukat vágták te is,

Imbolygó szívemen úgy hogy nem is létezel.

TURIKARI68•  2020. május 10. 10:20

Hajnalban.

Holdvilág sétàl az erdőszélén,

Bele-bele szagol a kormos illatokba.

Jól fésült tarló mosolyog fényesen,

A fakuló csillagokra.


Lassan odalopja az idő,

Az első lineàris csíkot.

Melyen felszívódik a napsugár,

S az ég mint az itatós, vele együtt hízott.


A hajnal nagyot àsít ,

A fotoszintézis besurran a fàkközé a gyökerekig.

Mintha testet akarna öltteni egy lidérc,

De a placebo felhőkön meddőn megöregszik.


Én pirulaként gurulok àrnyékom utàn,

Lecsússzannék a torkàn de nem lehet.

Felzabàltàk az àlmok,

Gyógyíthatatlan lelkemet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom