Vitorlát fúj az óceán 2.

Gyűrű a kézen, mely püföl. A kovács néz, a kalóz üt. Alakul a kard? Csak úgy röpülnek a szikrák széjjel, később a hüvelyébe ül. Meg kell lennie az élnek és villognia a tengeren, hogy az ellenséges rablók sarkon forduljanak s máshová hajózzanak portyára. E népség lusta borotválkozni.

A holtak ritkán élednek fel, az égen a fehér tőr tágra nyitja a reggelt. Nem kérjük ezt a délutánt! Sötét és eső sem kell! Az összekormolt felhők bíborban gyülekező sarkának erről más a véleménye, alakul az a szablya? Mert borulás terjed, nehogy a hajót egy vihar szétkapja.

Az égszínkék jól áll a nőnél a fülbevalóban, de az égen ez lehet jég. Az meg tépheti a vitorlákat. Eltemetett rossz kedv, a kalóz pedig azt szereti. Megkötni a vitorlákat s felkötni a kardokat, mert ágyúkkal szemez az őrszem a toronyból!

A kapitány elfordítja a kormányt, tekeri a holt áramlatok felé. A gyilkos torok hátsó fele ez. Egy gyönyörű s szűk tengeri csatorna, ahol hajó ritkán köt ki lebzselni és hosszú! Egy hátba támadás? Igaz, látni meg hallani fogják, ahogyan zászló tolja a vizet. Talán addigra a teknővel lejjebb úsznak. Az ágyúkat tölteni majd, mert most még centizni kell a sziklákat!

A zivatar elvonul, a sziklák túlsó fele megfürdik. Tempózik a cirkáló dereka, mögöttünk rejti még a napot felhők vastag marka. Ez az ágyúsereg el fog tűnni, a tatját viszont a nap lovagolja. Közelebb kúszni hozzá és a gyutacsot gyújtani!

Fázik a dísz a fejemen, melegítse már valami. Az ágyú nem dörren el oda? Több vitorlát az árbócok testére, de ne mindet! Kéne néhány falatot harapni, van valakinél az iváshoz kehely?