Virág Doktor

Nem láttak még engem lőni, most mi legyen? Be a faluba, no de hová célozzak? Egy gyermeknek magas a fa, azonban rajta a leszedendő alma. Elő a colttal és a szárakra célozni e nap verőfényes ölén. Az engem környékező pitiánerek a házak mögé ellépnek, El Indio elégedett?

A társam miért száll be egy vadidegen autójának vagány bőrülésére? Ő már hat óta éber, bennünk még nincs ilyen tűz. De a szavaink mélyéig hatoló ellentétek a hintázó szélben igen. A leesett hónál ég a tűz? Utakra pelyhek pihennek le s annyi bennem a szesz, hogy az ágyra esve majdnem kiömlik a doboz maláta. Hűvös padkára szakad az út könnye, lesz asztal megterítve étellel? Bennem másik láng lobog és az a szerelemé. Éppen meleget szikrázik a barátság, de nekem fontosabb a szeme. Elvégzem az egyetemet? Nem tudom. Őszinte csókban fürdök az egyik hátsó korlátnál a szabad ég estéje alatt, de van már a füzetek bújásához segítség.

/Kézdy (Krausz) György 1936 - 2013/