Uradalom

Birtokba vett szőlőültetvények és mosolyogva röfögő malacok. Felszántja a földet a kedv, a cipőmben araszolok.

Vigyorgó moslék a sertéseknek, azt körbeállva falatoznak. Metszeni kell a vesszőket, nem borul az ég felhőkkel a vállamra. Fütyörészve dolgozhatok.

Az ól ajtaja vonaglik, apró szellő van. A tyúkok otthon nézik a pipit, erre meg néhány koca túr. A foszlány nyugatnak tart.

Átnézek a csőszhöz, mert ereje már elhagyta. Paraszt emberen átmegy a hőség gőze, én viszont nem vagyok igazi paraszt.

Hazamennék, de menyecske nem hagyja. Nem ér el minden szőlő s almaszemet ágaskodás nélkül. Leitatna, de nekem mértékkel is elég a finom bora. Adok neki cseresznyét s vonaglik a szemem a hímzett, elképesztő szoknyáján. Az elcsalt nézelődésem kifelejti a bájos pruszlikját.

Az ő pohara is megvesztegetve most már borral. Zárulhatnak a kapuk, az állatok ellátva. Mosolyog rám az asszonyka: tegyem be kombi Trabantja-ba a kerékpárt háta. Elvisz haza, otthon Őt, szintén várja az ura.