Tükröződik a szikla 3.

Jeges, de nem borongós tekintetű ez a vad hely. Dohban, barátságosan fekvő szuterén előttem. A nehéz hegyek gyűrt térképe itt horkol. Úgy izgalmas viszont a hajsza, ha az útmutató össze van hajtva.

Világos szőrű farkas vicsorgó arca egy prémben melegszik e papíron a háttér képeként. Fürdőköpenyt visel? Nem! Tekintetem bújt el a szemöldököm alatt, ez ugyanis egy medve s pillanatra málnát nyelt félre.

Indián őr gyalogol velem szemben a vágatokban, csillében haladva akadok rá. Talált egy pisztolyt, ami üres. A kezében tele s villogóan tiszta tár hozzá. Mellém ül. Beszélem a nyelvüket, és elmagyarázom neki bemutatva, hogy mit talált. Töltetlenül elsütöm a fegyvert, egyet mutatok számára a töltényekből. Tárazom be ezt a csúnya tárgyat, aztán erszénybe teszem.

Mezős hegyoldalon érünk le a völgybe, hol találkozom a feleségével s két gyerekével. A szilaj dombokat elrontja birkózva az eső. Erdők cserjéiben a csapadéktól védve a rézbőrűek csajoznak. Nézem a firkámat, ami pontos s egészen jó tiszta. Követtel eljuttatom a törzsfőnöknek. Kapok frissítő teát, az pedig zöld.

Lóhátra pattanva el kell menjek a lányokhoz. Egy alszik, egy az fekszik. Amelyik fent van, az borozik. Elém sört kúsztat, aztán az ágyához kéri, hogy mellé kússzak. Sötétedés borul ránk az égből. Új öltözékében karol át másik jegyzékkel: ismét kincs van. Ajkamra teszi az ujját. Dörgés noszogat, hogy lendítsem kényelembe a testét egy igazi nagy csókkal.

Nézem a térképet, meg e szép derekat. Imádja a nő ezt a puszit, érzem! Ahová ez az irat mutat s utal, gyönyörű vidéken van!