Tegeződés a Vasúton 4.

Egykor feküdt le a hajnal, már alszik. A szerelvény motorja zúgásba tart, a mozdonyvezető nézi a szén útját. A kémény megkezdi pöfögését. A lány itt évek óta megedződött, lezser öltözékben: kész a jókedve. Széles mosollyal üdvözli az eltávozott reggelt, mintha tovább öltöztetnék Őt a barkavirágok a kikeletbe.

A szén tömve, rendben a helyén. Szivárgó emberek a vagonokhoz, szállnak fel lépcsőkön a kocsikhoz. Érkező kalauz keze nyomja a fekete csőrű kilincseket. A kerekek nevetnek, neki is egyensúlyoznia kell. Az utolsó szerelvény félig telik meg középiskolásokkal, aztán még középkorúakkal. A gőz az út végéig szárnyal a kéményből. Kevés lány van az utolsó ablakoknál, elmerültek valami magazin felbontásában.

Kettő jegyszedő kéri a jegyeket. Az egyik nézi azokat elöl, a másik hátul. Telített ez a járat s sok az ember. A zakatolás attól még nem alszik, indítja a jókedvet. Látni messziről, ahogy a tárcsás az irodához tart és lép fel a peronra.