Szüret előtti este

Szüret van másnap és elütötte az éjfélt a falon a kakukkos óra.

 

Autók néma sora. Nem beszélnek hozzám, de alszanak. A gyönyörű beton a szebbik hálózatát adja alám. Minden lépésemmel, az ablakokon benézve a rádiókra, játszák a szőlő dalát. Nem is környékez meg semmi olyan szándék, hogy sarkon kellene fordulnom s az ellenkező irányba tartanom. Az út tovább lejt és mesélne a továbbiakban nekem. Ideje vissza fordulni, valamint ajtón bemenni, az ültetvényekhez.

 

Szandálom csatja csillan az estében, amikor belépek szobámul szolgáló pincémbe. Úgy hat, akár egy szuterén, hiszen felnézek s méteres távolságban, odafent a kerítés!

 

Ágyamba fekszem, hogy behunyjam a szemem és kopogás az ébredésem, mert cseppek topogása az ereszen. Takarómat takarja a karom, odakintről rázendít valami. Jelzi a hallásom! Dörgés nem dohog, villám a felhőkön nem viaskodik, az eső viszont külső falaimon a csapadékelvezetőkkel találkozik!

 

Belegyűrt a párnába selyem pihéjében az álom, mely hatkor fellök. Megbökött a töltés, körbe nézek. Kerékpározik a reggel, de ez még az ömlésnek nagy ideje!

 

Járok esernyővel s cipővel egy kósza kört, esőben is szépek a bércek!