Szószék 4.

Ízekre éhes a gondolat sok ingere, hagymával megszőtt sajtos burgerrel birkózza a lépés a lépcsőket majonézben fürödve. Forró kutya is megteszi szűk szalvétában, azonban úgy virslis lehet a száj. Mellettem pirulnak a bő kiflikbe való ínyt csiklandó s grillen sülő kolbászok. Az előtérben benyomok még egyet édes szósszal, közben a szem falatozik a tájban.

Visszafordítani a hátat a puszilásból megérkezve, a szószék falai között is kíván az elme járkálni. Van, aki hozott magával dugikekszet? A falak beszélnek az árnyékokhoz, számukra hamarosan szól a vacsora kolompja. Bő félhomályban szotyolát rágcsál a délután, szereti a tekintet látni a szenteket megcsendülve a foszló árnyékban. Fáradjanak fel a léptek a toronyba és e várfal mentén a  bástyák mellett gyalogolva eltéved a szem a völgyben.

A hölgyek a tárlat nézése végén kabátjaikhoz nyúlnak, a lefelé néző lépcsőknek ez az éledés táncoló homokszemeinek köszöntése. A csoport távozik, ez a csigajárat azonban most nyit ablakot meg értesíti a küszöb a padlást harangszóért. Szivárgásba kezdenek a nők, eddig nézelődtek az emelet széléről. A férfiak a lovagi kor kardjainak megcsodálásából érkeznek.

(Cathedral 4.)