Szóbeszéd A Vasparipában 4.

Hajlongó fák az este arca előtt, sínek mellett engednek utat az udvarnak. Járat érkezik? Zakatolás zaját hozza a távol, lassuló kerekek nézik a peront. De legalább látnak a mező szélein. Vízisikló igyekszik átverekedni magát a bokrokhoz.

A késő este öleli a tündöklés fáklyáját, surranók és topánok tipegése jön a mikrofon hívó szavára. A fiatal párok s ifjú házasok szállhatnak fel. Nyílnak a lépcsők felett az ajtók. Minden vagon hálószobás. Van fürdőkabin, llletve büfé az éhes szájaknak. A kráterek gömbje mellett kevésbé kell villany. Havan is gázlámpa, most pihenhet.

Lépdel ki a szenet már belapátoló lány, lejárt műszakkal a háta mögött az állomás ajtóján toppan be. Másik hölgyike tartozik e kocsihoz, a lapát jó ideig dologtalanul lötyög. Párologni fog a szén, a kémény már lövi is fel a gőzt e megvilágosult sötétben. Az utasok az ágyazott ágyakra terülnek el, a szerelvény kanyarog és felpöfög.

A kráterek koppintása a ablakokon, a tompa sárga a fény hídját építi a szabályos hullámzású tükör lapján. Órákon át a part mentén érint cserjéket a vonat, váltón haladnak át az utasok. Fel a hegyre a késő este óralapján. A masiniszta ásítva vált vezetőt, ez az éj fele. Van, aki már fent van. Az ég csillagot nem von maga után.

Bércek mögé vonul testével az éj keze, ezúttal a déli partról folytatódik az előadás. Aki bagoly, nézi. A többi durmol a rácsoknak. Nehogy bárki is alvás közben lezuhanjon. Ez a kalandos alvás, a medence lefekvését követni s közben akár ablakon lehet a szabadba nyitás! A kürtöt húzzák meg párszor, csak a másik mozdonynak jeleznek e vasúti éjjeli úton.