Szent kavics

Torony könyökölése a másik hátán és trombita égzengése, ha jön a tűz. Lánglovagok a pattogó szekéren, az egyháznál soha nincsen tűz e szűk árnyékok gondolkodásában? Az igaz, hogy nekik saját lángjuk van a küszöbtől s zötyögjünk is arrébb a lóvá nem tett jószággal e szérűn. Én akkor is ébren vagyok, ha elmémben alszik az agyam?

Ezt rebesgetik rólam századok múltán is, pedig itt nyugszom kardommal a kőszoborban. Utazom a korona földjein s a váramban kószálok és a falon borért nyúlok, hogy kupából ihassam az alantam elterülő mély ízét. Nem űztek ki ma senkiből semmit a tisztelendő atyák, tiszta lélekkel hajladozik a parlag. Korona az most is van, de jól érzi magát a nép?

Hangtalanul lépek a testemben, a tűz tornyait nézem a néma meredésükben. Virágoznak a mezők, csak alszanak az árnyékaikban. És az alattvalók teszik nekem közhírré, felemás később a megítélésem. Elismerem, hogy erőskezű voltam.

Ló húzta szekeret látok, ami ma a népem szerint lovaskocsira van keresztelve. Akkor viszont csoda, hogy léteznek és a kocsis ostorral ösztönzi néhol a jószágokat. Na, a pata e betonon is zajt ver fel. Nem mindent koptat el a történelem s a zsákja még bír a szuflával.

Menjünk vissza a templomba alvásért meg a fokokon a palotába? Több mint nehéz járással le magamról a palástot. Szerintem, rosszat álmodtam vagy azon korokban e jelenségnek is más értelmezése van. Az tárult a szemem elé, hogy a seregemet a sötét hamujában ellepi a por.

Nincsenek már kardok, pacik sem. Amelyek nyargalhatnak, csak szabadtéri sétára. Mik ezek a sületlenségek, hogy zsokéként versenyeztetik őket? Itt meg valaki mindjárt a falamról zuhan.

Ki lészen ez az ember? Néz le a mélybe, ott csak a kormot látja a boltozattal fürödve. Talán lekísérhetem e kráter oldalán a földszintre. A kandallóhoz meleg van, tetszeni fog neki ez a fali fülke?

(álom)