Sötét földön 3.

MotoszkaDaniel•  2021. október 19. 23:03  •  olvasva: 170

Ügető ló megy vágtatásba, talán nem aprítja össze e felhőt a nap. Sziklák alatt a kövek sóderből biztatást koppantanak egybe.


Haldokló idős lomb koronája esdekel kegyelemhez a fény kezéért, hajló levél segít vékonyabb és ifjabb fa pálcáján. De a növények hallják s értik a zenét? Fagypont felett éppenhogy a gallyak nyújtóznak tátogni, az ágakról suhog az ének? Az áramlat odafújja a szöveget.


Fogják meg a gyökeret, mert eső nem. Szélvihar viszont rázza a denevér szárnyait s igaz, hogy kevés e felhőkben a fekete. Egy szürke boszorkány igyekszik kifele s menetszelével szétzúzni a frontot. Fellegek klubjának duója fúj a veszélyes példányokra erősen. A mezőkön elfeküdt fű néz a borult égre, előmerészkednek elbújt borzok. A félközeli tiszta fennsíkon fák s cserjék helyenként fehér és szürke levelét még terrorizálja az arra elvonuló szél.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!