Skót földön 3.

Vaják nők és férfiak gyülekező patakocogása sziklák gerincére, ők nem látták a fényt? Szedjék kalapjaikat, kesztyűiket meg zubbonyaikat. A tél szereti a szoknyákat, azonban húzódnia kell vissza a jég tengere mögé. A sápadt arcú zöld fogadja kopár mezőkön a hárpiák seregét. A szél csak a károgó varjúk népét érzi a fűben, számára ez vertyogás.

A lovak igyanak kastélyok vájújánál? Úgyis meg van sértődve a szellő, hogy nem érti ezt a karattyoló beszédet. A javasok felszállási engedélyért a huzathoz szólnak, ami felerősödve rájuk néz. A völgyekből hajózó áramlat fordít a szellőnek, a talpak a magasba szállhatnak sarkokhoz manófényt látni. Mi tartja melegen e varjakat? Hát az enyhe vasorrú pálinka s a sűrű kabát, miközben az ír csúcsokat van szerencséjük nézni.

A lábukkal kapálózással felhők között hajtva magukat ússzák vissza az utat. Idén varázsló nem látta a merengő észak határát. Leereszkedni a keményedő csomókra ormokon, a víz lentebb alszik tajtékok csendes háborgásán. Ugrás a lovakra s töltődjön az energia, habár éji kávézásban a zöldellés izzik az ablakban.