Síró Arc 3.

Menekülőre csoszog a lépés? El ne csússzon, mert e lépcsők idősek. Régebbiek, mint az emlékezetem szára. Azért óvatosan a futással, mert egy árnyék nélkül be kell sompolyogni a garázsba.

A félénk lidérc a szép fogaival kileheli a tetőről a fényt, amivel a szellemek láthatnának. Most már csak az a lényeg, hogy nem csapni zajt a frissen lakkozott garázs padlóján. A kísértetek vízben tocsogva bolyonganak, ideje helyére tolni a kicsi hangár ajtaját.

Ne azt, amelyik használaton kívüli! 

Látható? Mérges gáz szivárog alulról, ami áttetsző és szagtalan. Az egyszárnyas ajtóhoz kell szaladni s azért óvatosan érdemes lélegezni. Kulcsra tekerni az ajtót s eltenni a fiókba! Ide mostanában manó fia sem jön. A hátsó kijárat az úttal meg mely a tengerre néz: nyitva.

Taposás a gázba! Az elme nem tud róla, de ott megkezdte szivárgását a gyilkos lélegzet. Öngyújtó gyulladása s a kerekek pörgése mögött robban a hangár.

Még pár kanyar erejéig kitartás, máris leér a most már gazdátlan szekér a hegyről. Nem kell hátranézni, csak hajtani előre. Illetve le! Ott morajlanak s köszönnek az útnak a parton a hullámok és ekkor jobbra fordítsa a kéz a kormányt.