Rókák asszonya 2.

Amikor a homoktenger haragja elcsitul s terülnek a szemek, akár egy vetésre készült heverő puha suttogásán a hűsölő nő. Akkor kezdi támadását odakint a hőség vörös tekintete. Bár legutóbb, midőn hallgattam szavait azt mondta: most alávonulna a barlangoknak. Hőfürdőzzön egyet!

A rőtvad fürdöruhájába vedletten, meg szeretné tekinteni a bíbort naplementéjében. Az árnyékok óvatosan lépnek a homokra, a ravasz szem függőágyából ezt mind látja hintázva. A gyilkos hőség apránként enyhül, a foszlányok forrón izzanak.

Kibomló haja segít kapaszkodni a kezeknek. Azért így jobb hintázni a hevülő tenger habjai felett. A testnek is nagyobb kedve van ringatózni. A csodás lány ma nem táncol, nem kacérkodik vagány szerelésben. Szabadnapos s beszélget a gondolataival a cseppek felett, szoknyáját ingatja a helyenként beszélő szél. Mely tesz egy kört a nagy öbölben, megrázza a lengő padot. Aztán erősítenie kell (a nagy vizekre kivitorlázva) az áramlatot.

Élénk bíbor színben látható eme távozása, tetszett neki a táncosnő szoknyája? Kötélért rúg és üt a hölgy. Férjének szól a sürgöny? Igen! Tűnik fel a part kényelmes szemcse vonala, ereszkedéshez e hab arcú hölgy a mosolyában készíti a lábait. A sós víz tükörré vált. A lánykát munkára, a jövő hónapban vissza várják.

Elül a szél minden bokájának lépése. Az alkony megvárta, amíg az asszony sétázva a fájára lép? A válasz igen s az ajtó nyílva. Kisebb barlang felett egy valamikori bánya, az ez feletti erdő szélén van a lak a kisasszony számára. Itt semmilyen rajongó nem zaklatja, távol van a kíváncsi szemektől s erre gyakori a moraj.