Reggeli árnyak

MotoszkaDaniel•  2022. szeptember 16. 23:03  •  olvasva: 64

Semmi kedve nincs dolgozni, de az asztal ott van a lámpa fényével. Nem kell egyik se, az eső lehúzza a rolót. A főnök is inkább eltüzelt? Üresen csengenek ezek a fekete mappák nőként itt előttem. Ez nem a domb hátának a hasa, mindjárt a válasz érkezik és eddig nem néz rá zavaró szempár s árnyékban úszik sok unalmas dolog meg sor.

Az elme biztos nem akar állományi szürke munkába temetkezni, legyenek beszappanozva az ujjak? A felettes egyszer beköszönt, azóta a függönnyel beszélgetek. Az ölben a szembe feketít az akta. Nem a haj sötét, ez a borongós időjárás festi be és mintha fel se kelne a nap. Nyomni fel a hősugárzót melegért s az iktatás mára berekesztve.


Száradnak a praclik, ez az eső nem áll el? Simul az ing s a szép vászon nadrág, elő a kulccsal. Nincsen jobb annál, ha magányos a munka. Sötétben a kezdés és abban éri a szemet a befejezés, ezennel az ajtóhoz meg a távozásért e lábak állnak fel.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!