Puskaporos hordó

Sylvia vagyok és ülök buszra. Május közeledik, most nem teszem ki oly mértékben a melleimet. Az eső azonban ránk zuhan enyhe cseppjeivel a boltozatával és az előrehaladó jó idő végett így a nyárnak majdhogynem kapujában azért kénytelen vagyok nem nagy-vastagkabátban megjelenni. A Balkánra szeretnénk menni. A Harry Potter és a Titkok kamrája megy a televízióból. Én észre sem veszem és befontam a karjaimat, pedig ez már a végső összecsapás. Várni kell, mert összelövöldöztek az úton.

Az idő kimelegszik és mégiscsak le kell vennem egy réteget. Legyen egy top, mert elmennek a felhők. A pántjaim is nézelődnek a vállaimon. Leadják mégegyszer a Harry Pottert a titok kamrájával. Ez meleg eső, muszáj néhány gombot még gombolni. Hiába veri az ördög a feleségét. Ez a kis kabátka meg hozzá a szabad has.

Férfi érdeklődik hely iránt. Nem kell beljebb menjek, majd Ő átlép rajtam. Egy barát az (aránylag mély), csak rögtön nem ismertem meg. Nézi a bő mellkasomat, hogy a befont karjaim felett hogyan öleli be a melltartó a melleimet az áttetsző top alatt a kosárba (Átlátszó nem is való ide. Itt nők, gyerekek meg családok is lehetnek). (Én nem mondom meg neki, de) azt szeretném, ha megcsókolna. Ide lehet, hogy nem lesz elég egy hajolás. E barátom azt szereti, ha egy nő gondolkodik s választékosan is beszél. A testi beszéd a test néma beszédében a nyerő? Kezdődik a mozi és szeretném nézni. Megelégeli a mutogatásomat. Igaza van, még nem is köszönt nekem. Nem. Na, azt már nem. Arcra kívánja, adja csak azt szájra. Nem ellenkezik. Az első menet végére érünk, amikor megkérdezem. Azt (a szemébe nézve mosolyogva), hogy megcsókol - e? Nem kell kérvényt benyújtani. Tudja, mit kell tennie (Én jobban tetszem neki, mint Ő nekem. Ezt mindenki tudja a levegőben).

Megy a mozi, kezdődik és szeretném is nézni. Mert mire befejeződik. Valószínű, hogy átérünk a határon s előttünk Jugoszlávia. Jó is ez a busz az emelettel meg a kétéltűségével, mert nincs olyan messze innen a tenger vagy éppen az óceánok. 

Nekem nagyon kell pisilnem. Mielőtt sétabuszra szállnánk a dombok előtt elvégzem. Rám támad közben egy kannibál (?) Zoltán ott terem, aztán egy farkasembervámpír is. A kannibálnak kiharapja a nyelvét, aztán a nyakát harapja át. Ötperces szünet van kijelölve a folyóügyeink intézésére, amiből a csoport nagy létszáma végett úgy harminc perc lesz. Melltartóra vetkőzöm és arra kérem Zoltánt, hogy kúrjon meg. Itt úgyis csak a növényzet hallja, ha a csúcsra érek. A fű, a fák, a hegyek légáramlat keltette hangja veri vissza magába legfeljebb azt, amikor elélvezem.

Így már jobb, indulhat a kétéltű meg nyitott sétabusz. Ez a rácok földje és mit látunk? Német és angol szó is hallatszik a lápok felett csónakázva e kocsival. Szép, mesés a vidék, a mocsár viszont büdös. Hiába tölt el a bájosság érzésével a víztükör. De az esőerdő után könyökölés feljebb? Meg lehet csodálni azt, amit eddig csak lentről láttunk. Az erdőség teteje tárul a szemünk elé, ott lesnek áldozatokra ezek a hegyi emberek? Mögöttünk Mariann valamerre teszi szóba, hogy megdugták a hétvégén és veszi észre. Hogy leghátul a nyitott sétabuszon van egy kényelmes ágy. Pokróc se kell hozzá. Megkefélik (ezúttal is), mielőtt a hegymenetre indulna meg a kétéltű busz. Nyilazások érkeznek a járműre. Erőtlenek, mire ide csapódnának. Úgyis hagyjuk el a veszélyes dombokat a bűzös vizelet szagú ingovány után és rakjuk a lábunk alá a hegyekkel az utánuk lévő mezőket.

A recsegő rádió hangját elhagyjuk, azért szép a Balkán!