PASSANA, a tiltott sivatag. Szter Versz Szaharája

Megérkeztél vissza. Az erő szellemében az isteni mérték örök szufla.

Megvakultál a dühtől s veled száguld felhőkarcolók között a szerencse malaca.

Ne lovagolj a szabályok rizikóján vakon, váratlanul a mélybe zuhanva takarhat be a kanyon.

Minden fényében tudásod felett a fenséges fejsze, űrsiklódat vigyázza itt, amerre lélek nem járt több évezrede?

Roncsot vadászol? A lány villámokat szór.

A tolvajok városában járda szegezi arcodnak rövidcsövű puskáját. Tedd zsebre kulcsukat s ne kérdezz. Azzal bejutsz bármilyen rejtekhelyre.

Kétféle szemüvegre simul e betyárbecsület uralta lakónegyedben a copf. Az egyiknél kék szemével közeledik feléd, és a barátság hó lepte szerelmét dalolja feléd. A másik a kaland tetőjén csillog fekete sisakjában, de bizalma a pusztaság kérdésének sivár vidékébe vész.

Ha meg szeretnéd szerezni a lelkét, talán megleled egy másik galaxisban. Türelmes légy! A háztetőkön állandó takaró a betyárok világában a pihe s minden nő vágya erre, az életében egyszer egy hódoló.

Futóhomok zuhanása dob barlang rendszerébe. Az ezeréves sólyom fia látogatja meg a homokot. Mindig megtalálja, aki után kutat, pedig most nincsen vele a sisakja. A fekete álarc rejti vívódó személyét. Eszméjét végül behunyja s az erővel válik eggyé. A csókkal találkozik előtte, a végső rend völgyében lel nyugalomra Han Solo egyszem gyermeke.