Párbeszéd a vasparipában 2.

Lekésem a film színházáról? Ilyen kényelmes ülőhelyeken nem. A ház megfagyhat, az én örömöm trillázik és csak a nyár vége lohol.

Ily' mértékben szegénynek néznek? A kalauz nem kér tőlem oda és vissza sem jegyet. Halászlé illata pereg a levegőben s mindig győz a derű a dac felett. A lábam alatt lejt a mámori talaj, lehuppanás a függönyhöz. Az hamarosan nyílik, amihez a szemem nem zárul.

Lepergő betűk voltak pár órája, most pedig zakatoló padló. Ing nyíljon szélesre, amidőn támad a délután paskoló válla. Károly eper majszolása gyalogol a fülemben, alattam levelek gyalogolása csúszik, a vágány a torkát aprón köszörülve nevet. Nem szállhatsz fel úgy egy paripa vasára, hogy azon nem trilláznak.

Pattog a kukorica? Tényleg, még hív a sajtja ebben a simuló tasakban. Tekintet gyűri a mosolyomat. Majd egy másik járaton letámadom, ezen jelenleg sok a maszatoló utas. A parfüm szivárog s az ölelés is. Ilyen ekkortájt ez a hinta friss élmény után.

Meddig lövi a gőzt a füst? Ameddig a szorgalmas lány pruszlikja át nem melegszik? Még repül a szén és zakatol minden acél. Karfákhoz állok ugráló tájat pécézni.