Pál ideges az érettségin

Nehéz a lépcső, ha a korlátja nem visz fel. Élénkdíszeleg öltöny alatt a nyakkendő, a vizsgázó kedvére való a tétel?

Lány a szoknyája alól lesi a megtöltött puskát, de fiúnak nincs ilyen.

Ki szeretnél menni enni s a torkod is kezd sivataggá válni? Az egyikre elég az idő, a másikra nem (Ülj hátra, aztán nézz a tanárra). Jelentkezés kiírásra, kinek elég öt perc a táplálkozásra?

Kimegy a jelölt kézmosásra? Ott is nézik a derekát fájlaló időt. Ezt hogyan lehet kibontani? Ilyen egy bonyolult füzetet. Az eszemet megcsavarja, de nem hagyja szabadon íráshoz a kezemet. Előbb megoldok egy másodfokú egyenletet.

Elmenekültek az ismeretlenek, a munkának nekifekszem. Ezért most jár nekem egy rétes. Egy tárgyat éjjelig elovasok több mint ötvenszer. Annyira érdektelen számomra, hogy semmi nem marad meg a fejemben.

Az asszony kivágott matróz zubbonyban lekenyerez egy tanárt, mert egyből nem tudott készülni. Kidumálja magát. Várható volt, hogy telefonszám kézbe csempészését elutasítják. Megvan neki. Ez a lényeg, hogy nem tették ki a szűrét. Feszültséget oldandó a falnak teperem. Kiváló ajkak ezek. Fiú ilyet ritkán mond ki, én bizony őt szeretem! A szeme égeti a szenvedélyemet a zsigereimben. Nem hajtja a késztetést bennem! Ez majdhogynem igaz szerelem? Azt hiszem, erre mondták nekem a napokban: ezt érezni kell!) Abban nem vagyok biztos, hogy Ő szeret. Azt csak Ő tudja!) 

Nem rejti a testét, a folyosón a már végzettekkel így beszélget.

Én még a kínpadon szenvedek. (Magához ránt a karja. Feltölt energiával az érintő csókja. Mint amikor egy férfi a kútnál az autóba gázolajat tankol.) Nyitom a terem ajtaját, már foglalom is el a helyem.

Az előjelek jók, a történelem az, amit kedvelek. Valaki a mellén hordoz engem? Azt húzom ki, amit szerettem volna. Közepesre végzek, mert a bé tételhez nincs elég ismeretem. Az elnök tudását elismerem.