Okosautó Audi 80

Kázmér és Barbara mennek ki az ajtón, el kell hozni Evelyn édesapjának az okosjárművét. Az ajtónál vannak, amikor csörög a tárcsás telefon. Azt mondja Barbara, menni kell. De mi van, ha fontos? Kérdezi Kázmér. Barby felkapja, Ernő van a hangjával a kagyló másik végén, hogy lehetne egy közös alkalmat szervezni. Nem lehet, mert a fővárosba kell utaznia a barátaiknak. Borostyán összekészül meg felvedlik öltözékbe és mennek kettő autóval. 

Meg kellene találni a címet. Laurella lakásához mennek, akinek a nevére lett írva a járgány illetve a húga (Lorella) azért tart még vele. Laurella a barátjához megy, Lorella navigálni és nem járt még az ország legnagyobb megyéjében. A szüleik szabadságon vannak, ők a házőrzők. Na, ki kellene kavarodni Budapestről. Kezdődik a kördobogás, hiszen mindig van valahol egy útlezárás. 

Laurella szórja a rizsát nagyrészt a kerületeken át és egy pillanatban felszólal Lorella, hogy van egy nyugisabb út. Cserébe viszont nem szokványos. Ezt hogy érti? Úgy, hogy 1942 óta nincsen megnyitva s vele bármi lehet. De sokáig elvezet ama alagút. Egy menedékházat kell keresni, az mellett van a járat bejárata. És jól is mondja Lorella, 22 kilométeren át kell nézegetni, éppen honnan jöhet fény fentről illetve zuhan rájuk (akarom mondani esik) valami. Honnan ismered ennyire ezt a nagy zugot? Kérdezi Laurella a húgát? Ide járunk sokat a fiúkkal - Hangzik a válasz Lorellától. Laurella ránéz s erre is jön válasz. Mégpedig ez -> Nem úgy, ahhoz még kiskorú vagyok. A terv tökéletes volt, azonban a huszonkettő után egy kilométer az ismeretlen és csúszhat! Laurellának nagy dekoltázsa van, a melltartót belerejti a sötétkék ruhájába, alig sejlik valami a takaróból. Egy munkásnőt látnak romeltakarítóként s egy férfi megtalált holttestét jelenti éppen a karbantartóknak. Most, hogy Lorella mellett nincsen a fiúbarátja, aki az albérletében tapizta Őt indulás előtt. De neki nem engedi a nemi életet. Puszilgathatja, azonban semmi több. Szóval leveti a felsőjét egyszál fehérneműre felül. Igényeseb szép, régi asztalterítőmintás melltartóban nézi az utat Kázmér és Barby között. Azt mondja, annyira sajnálja. Ezt a szakaszt Ő sem ismeri. Egyrészt eddig nem mentek, másrészt meg: úgy tudta, az elzárt útrészt végig ismeri. Ő huszonkettő kilométerről tudott. Csatornajárat ez s a tábla szerint tényleg ezer méter hosszú csak, azonban mi várja őket ezalatt ez út érdes simogatásán? Az azért nem kicsi kellemesség, hogy kicsi büdösség sem tapasztalható. Az út nagyon piszkos, viszont sehol sincsen gazdátlanul áramló, fröcsögő vagy csurgó szennyvíz a tetőről. Pincébe torkollik huszonharmadik kilométer vége és még ha lucskos, el lehet csalinkázni a rácsos rudak között. Amik az ajtók akarnak lenni. Egy pár száz évesek meglehetnek, hiszen nem voltak mindig autók s ezek a kialakításuk meg méretük alapján lovaskocsiknak készültek. Szépek, csak megviseltek meg rozsdásak néhol. Van, amit jelentősen benőtt a pókháló. 

Szabadszállásnál jutnak ki a pincéből. Barbara és Borostyán pont szólni szeretnének, hogy ide ne egy szál fehérfelsőneműben jöjjön fel. Lorella mozdul és pólót vesz magára. A dekoltázst bőre hagyja, hogy kimászva leskelődik belőle a takaró. Evelyn bért ad, melyet apja küldött. Majdhogynem, közelíti a négyszázezer forintot.