Óbudai török töredezett járdák

A táltosrend felajánlja, hogy: amennyiben szeretném, átköltözhetem Budára. Nem a csúcselegáns villák világába, de jobb a semminél. Az egyik ősboszorkánypapleszármazott tud egy régi őskúriáról, amit kipofoztat (hogy a személyemben egy Nő is beköltözhessen oda) és így Békásshy Boglárka elfoglalhatja azt a birtokot. Nem a tetőn vagyunk, ám így is bőven pazar a kilátás. (Főleg) a naplementék meg kelték csodálatosak. Csomagom érkezik a levélszekrénybe benne fehérneműkkel, megyek is próbálni. A tükörből a látvány és kényelemérzetből való megérkezte után nézzük csak, mi van abban a levélben? Kedvem szerint jelenjek meg a napokban szépségversenyi jelölésre az új oktatókat illetően. Ma szerda van. Magam elé nézek. Tetszik Pest, de nekem nyüzsgő. Azért tetszik a törekvés, hogy a szép mellett szeretnék nőiesítve szerethetővé tenni az életem. Az áll még a levélben, fényképezzem le magam, hogy melyik ruhadarab nyerte el a tetszésem. Azt nem tagadom, hogy sokkal jobban szeretek itt Budán. A papnőnek írok a boszorkánypostán át választ, amit cicafutár vesz fel és kézbesít (is). Emailt akartam írni, de gondolom ez így elegánsabb, hogy postára postával válaszolok. Valamit magamra kapok a délutánban, mert eddig egyszál fehérneműben voltam és csengetnek. A varázslóurak azok. Indulni kell, megyünk át Óbudára. Órát kell tartanom. Mondom: igen. Igen, tudom. Megkérdezem tőlük: nem fárasztó egy nővel lenni folyton? Azt válaszolják e boszorkány testőrök s egyben oktatósegédek, a munkaköri leírásban ez benne volt. Amikor jelentkeztek rá. Hogy a táltosok nem döntő, de többsége Nő. Nézek a nyakukba, mert az ősi szokással ellentétben fülbevalójuk nincs, de boszorkány nyakláncuk igen. Beengedem őket, amíg átvedlem magam oktatói jelmezbe. Kalapban most vagyok először. Ránk esteledik, dehát ez ezúttal esti iskola s az se sokáig. 18ig 19ig elég, ha tartom. Villamossal megyünk a besötétedett hegyek között és nem kell fizetnem? Az izomemberek állják a jegyet. Ami tetszik, hogy nincs rajtuk tetoválás. Az engem taszít. Oké, tovább. Mesélik, hogy a diák (aki engem csókolgatott). Előlépett rendes segédnek. És hol, merre dolgozik? kérdezem. A főváros déli átellenes oldalán. Jó messze innen, Kelenföldön.
Ránk van alkonyodva s Én, Békásshy Boglárka boszorkány sarj a Budai 'rétek' nyugati felét élvezhetem. Erre nézek vissza, amikor Óbudára tartva szállás fel és indul a villamos. Én az első alkalmat hatig tartom, nem akarom feltartani őket. Lekötöm e társulatot. Tollbamondás mellett az akaraterőmmel írok részben a táblára, ha mondjuk ábrázolni szeretnék valamit rajzzal. Boszorkány és varázsló növendékek a padban. S ilyen ismeretek is hangzanak el. Mitől boszorkány a boszorkány? És mitől varázsló a varázsló? Puskázok a tanrendemből: mitől táltos a táltos? Mitől papnő illetve főpapnő a papnő meg a főpapnő? s akkor ezekhez jöjjön előtörténet. Ezek elsősök s ez is az első ilyen jellegű órám.
Vissza Budára Óbudáról s itt a testőrök nézik a tömeget az estében, amíg a villamos hatótávjában vagyunk. Elérjük a hegyeket, innentől már biztonságos. Mesélnek, hogy Ők is erre élnek. Csak a hegy keleti részén. Egyikük mondja, Ő segített abban. Hogy ez a birtok jusson ki nekem.
A szépségversenyen örömmel veszek részt, második helyezést érek el.