Nyári Szünet: Egy második nap - A Folyópart Lányai

Kedvenc ágyamban vagyok. Nem vagyok egy korán kelős típus. Jó az a kilenc óra. Nem sokat, valamennyit lustálkodom. Pedig pont hogy a tevékeny típusú lány vagyok. Megnézem a naplómat, mit előző este írtam. Ellátom keltezéssel, mégiscsak rendszerezve legyen. Pedig nem vagyok egy írós típus. Inkább menni szeretek. Menni és menni. Estére pótolom ezt a hiányosságot. Elgondolkodom, minden nap írjak-e bele? Nem álmodtam semmit. Pihentető alvás volt ez. Anya és apa az asztalnál. Reggelihez ülök le. Pont indulnék a jó levegőre, amikor telefon csörren. Barátnőm keres, hogy a délután folyamán járhatnánk egyet a parton majd. Miért is ne? Legalább nem gubózok be és "napos" élményekkel jöhet a matek. Fujj, de utálom a matematikát. 


Gyerünk a kerékpárom nyergébe! Nem vagyok remete, de szeretek egyedül kerekezni. Magam lenni. Én és a gondolataim. Kedvenc sárga nyári felsőm van rajtam. Átment már rajtam a mélabú. Talán jövőre mindegyik jegyem görbül majd. Végigmegyek a strandon, csak itt fent a betonon. Van még fentebb is egy út. Nem vettem észre eddig. Kipróbálom amint lehet, ott milyen a levegőt hasítani hajammal? 
Leteszem a kék kerékárt és nézem a madarakat. Délután itt el is lehetne nézelődni Enikővel. Nagyon szép a kifolyása a folyónak. Látom innen a túlpartot. Ez eleve egy mellékág. Védem szememet a naptól és nézem: Mikor lesz már délután? Át kell nézni oda is. Megnézem majd, ott milyen a part. Felderítem, hogyan lehet átjutni oda. 
Teszek még egy kört, ezúttal le a csatornára. Az nem ilyen szép. Más szépsége van, de nagyon élvezem. Nem tudtam nagyon kihez szólni, de Jó Volt! Piszok jó érzéssel töltött el a szabad kerékpározás ott. Irány haza. Ebéd. Egész jó volt! Megnézik, mit műveltem a füzetben. Alakul-alakul. Megy ez. Akkor is, ha még nem kiváló. Még csak az eleje. Jó kis fagylaltot kapok érte.


És már 14 óra is van. Ahogyan le lett egyeztetve, kapunál vár Enikő. A szép stranddal kezdjük és utána a legutóbbi töltés. Meséltem erről pár perce Enikőnek. Ő is eljön arra velem. Az én társaságomban még nem volt arra. Előtte találkozunk pár szó erejéig fiú osztálytársunkkal. Kérdezi, hogyan állok a matekkal. Bizonytalanul felelek, hogy valószínű azért menni fog. Az elején vagyok még. Augusztusban van a pótvizsga. Reméli, találkozunk még. Nézem őt és ő is engem. Hát hogy neki van a legjobb személyisége, az biztos! 


Megérkezünk a töltéshez. Macskát veszek itt észre. Megsérült, de nem komolyan. Még él. Elvisszük az állatorvoshoz. Megmenthető. Hozzánk nem tudom vinni. Enikő viszont be tudja fogadni, ha felgyógyul. Pár nap múlva lehet érte menni. Megsimítjuk mindketten az állatkát. Irány vissza még egyszer kicsit a partra. Nagyon a város szélén van ez a töltés és onnan messzebb is a víz. Igaz attól még szép lehet az erdő, mert főleg az található erre. Megmozgatja fantáziámat a kerékpárút, amit észreveszek. Na erről majd később, pedig jól néz ki! :)


Itt vagyunk. Nem sok időm van. 16 óra körül lehet. Innen viszont nem lakom messze. Ott van még a fiú. Én megyek oda hozzáés szívesen leül velünk a fűbe. Csupa véletlenül van nála pokróc. Megérti, mennem kell tanulni, de pár percet tudok rá szánni. Utána Enikő marad neki, ha megfelel :)


Hát... Nagyon jó nap volt ez a mai. Úgy érzem. Kicsattanok az energiától. 
Nem úgy, mint egy szupermen vagy szuperlány... Haladok a számokkal. Ma egy óra. Most nem 120 perc. Kedvezmény, amiért a fiúval jót beszélgethettem. Visszanézem az eredményeket. Nem hibátlan, de hátha legközelebb már jégkrémet kapok ebédre. Ráhúzok egy pár percet. Ez is jó! Küldjük aludni a matematikát. 
Hát ez a nap... Igazán jó volt! Nézek kicsit magam elé. Még a tanév folyamán megkaptam Enikőtől az egyik sorozatot. Belenézek majd. Most inkább néhány órányit olvasom a kötelezőt. 
Az AranyEmbert kellett olvasni iskolaidő alatt Jókai Mórtól. Nem szerettem. Másra számítottam. Azért mire a végére értem, megértettem a tartalmát. Emlékszem is, mennyit bólogattam végül. Igen, ennek ez az értelme. Ezért Arany Ember. Beszélgetnek erről velem a gondolataim. Igen, azért jó volt egyszer elolvasni. 
Jobb kéz felől ez a másik. A Kőszívű Ember Fiait adta most a tanár. Hát abban biztos vagyok, hogy a fiúk megnézik filmen és azzal letudva. Ja persze. Pont ők meg az olvasás. Jót mosolygok ezen, miközben nyitom a könyvet. Lehet még kuncogok is :) Na nézzük ezt a könyvet. Hol is tartottam? Elkezdtem már. Á! Itt van. Az elején már túl vagyok. Ja nem. Csak majdnem. Úgy emlékeztem, az megvolt. Szép leírások vannak benne. Na! Jó kis időtöltés lesz ez. Nekiveselkedek. Két órát szánok rá. Most van este nyolc óra. Nagyon jó! Tetszik! Nem lapozok bele: érdekel, milyen hosszan bontják ki ezt a részt. Pillanatra megnézem a borítót és a hátoldalt. Nagyon szép! Nem tudom mikor vettem elő utoljára. Ja hogy ez erről szól! Már elfejtettem. Így elrepült ez a két óra? Majd folytatjuk. Tetszett! Ez másról fog szólni, de lehet, hogy jobban leköti a figyelmem. Enikő nem szerette az Aranyembert. Alig várta, hogy vége legyen. Jó, mondjuk ő más típus. Még jobban mozgást igénylő, mint Én. Elbúcsúzom a könyvtől. Ránézek. Itt fog engem várni az asztal szélén újra. Nem teszem a fiiókomba.


Hoppá. Felnézek egy pillanatra. Valaki ide tett nekem egy borítékot. A Kőszívű Ember Fiait akartam fiókba tenni, dehát elfér az az asztalon. Annyira szép a borítója. Most még biztosan nem teszem fiókba. Rá is mosolygok, mielőtt asztalom baljára teszem. 


Azt mondja, hogy. Nézzük ezt a borítékot. Biztos nem lehettem otthon, amikor érkezett. Ja tényleg. Eszembe jut. Apa mondta, levelem érkezett. Pont mielőtt Enikővel indultunk volna kerekezni a jó időben. Emlékszem. Anya is közölte, nem az asztalra teszik. Még feleltem is, hogy jó. Hiszen a matematika felkészülés miatt tele az asztalom. Igen, itt van. Látom már. Az egyik fiók rejtette. Igen! Másik barátnőm a feladó, aki falun él. Megnézem: Mi lehet benne? Nagyon jó barátnőm. Nyílt titok, hogy mindenki szereti a lányok közül. Ebben van valami. Fényképek. Igyekszik kikapcsolódni a nyár folyamán, de gondol rám. Összefuthatnák majd. Van mi kitöltse az idejét, de azért velem is találkozna. El is felejtettem őt. Pedig magam adtam meg neki a címemet. Visszaírok neki. Még a napokban. A levél végére érek. Visszahelyezem a borítékot. A képeket kiteszem az asztalomra. Jól mutatnak. Erőt ad a tanuláshoz. 



Na, hol is tartottam? " Haladok a matematikával. Jót levegőztem ma. Továbbra is Polák Boglárka. A cica nagy örömmel töltött el és örülök, hogy Enikő be tudja majd fogadni. El ne felejtsem, hogy ideírok szintén majd egy dátumot. Valamikor beiktatok majd történelem-érdekesség olvasást is. Minél előbb átnézek barátnőmmel a túlpartra is. Nem erdőztünk még. A különtanárhoz is mennem kell majd. Kíváncsi vagyok, hogyan látja fejlődésemet. Én jónak érzem. Zenehallgatást is beiktatok majd. Valamikor. Semmit sem álmodtam a héten. Jó pihentető alvások voltak. Jövő héten szerintem én leszek a soros a kutyával. Nem a mosdatással. Sétáltatás. Járok majd egyet a környéken. Macskát sohasem akartunk. Sok cicája van viszont helybeli barátnőimnek. Még gondolkodom. Egészen jól megnyugtat, ahogyan vezetem ezt a naplót. Csak ne felejtsem el dátumozni. Hát ez meg mi? Ja? Tényleg. Kapható ez a szép kis diákbélyeg. Nyomok rá egyet. Szép rózsaszín. Majd mindegyik alkalomra ráteszem ezt. Nagyon szép! Valami kis házikedvencet formál. Szóval... idő van. Aludjunk. Mit felejtettem el? Semmit. Az a fiú... Végül is segített év közben. Lehet szeretnék majd vele is sétálni. Olyan értelmes... és segítőkész. Hátha szereti a természetet. Nem tudom hol lakhat. Sokszor láttam is a városban. Most zárlak, Kedves Naplóm. Remélem nem a matematikával kell álmodjak a nyáron. Elég azt ébren nézni és gyakorolni :) Nagyon hosszút írtam, de most nem bóbiskoltam el. 15 éves vagyok."