Ny. Sz. V.5: 9. rész.: A magyar tenger

Egy újabb nap. Balázs érkezik, Csodás órákat töltünk együtt. Végig fogja a kezem. Nézik is az emberek az utcán. Ki ez szép pár? Becserkészi a barlangomat. Isteni!

Délután van már és kisvártatva vendégeket kapunk. Enikő és ura. Valamint a kapsulány s szintén férj jelöltje (?). A Balaton felvidéki friss élményekről beszélgetnek. A hatása alá kerültek. Amíg az úr a fotóapparátusát vizsgálja, Balázs meghúzza Barbarát az egyik vendégszobában. Mondta, hogy a "szerelem" még nem múlt el. Megbízom benne. Tudom, hogy szeret. Hadd hancúrozzanak. Szemrevaló lány a Barby. Különben sem Balázs a "bűnös." A kapsulány símogatta neki magát, mit szólna egy kis hancúrhoz a hosszú és szép út előtt? Attól még szereti a barátját.

Apa nyit be "süket még nem vagyok. Nagyon tetszett Boglárka a barátaidnak a Balaton? Mit szólnátok hozzá, ha eltöltenénk ott egy hétvégét? Péntek van." Örömujjongás. "Anya, szendvicseket már bekészítettem mert számítottam erre. Készülj. Nyaralunk egyet a Balaton északi partján!" kiabál le innen az emeletről.

"Jó, apa. Mehetünk. Perceken belül szállhatunk is autóba." 

A délutáni napsütésben indul útnak a két autó. Most is van forgalom. Ajjaj, de még mekkora! Kamionnyi hosszú sorok! A keleti kapuhoz érkezve meg aztán lehet araszolni. De olyan szép! 

Megérkezünk. Nappal teljesen más a Balaton északi partja. Egy pillanatra, amikor üres az út csodák csodájára: a két autó egymás mellé kerül. Ablakokat anya és apa lehúzza. Örömujjongás: GYÖNYÖRŰ!

Fürdéssel és a szállás elfoglalásával kezdjük. Dombon vagyunk. Alattunk a tó kéksége terül el. Közvetlenül is láthatjuk innen fentről a magyar nagy tavunk keleti csücskét. 

Fürdés és pancsolás meg játék után megnézzük a löszfalat valamint a Tártorján ösvényt ami a kilátóhoz vezet. 

Következő állomás: Legyen Balatonvilágos! Itt is akad egy kilátó. Legyen még kicsi Balatonalmádi. Hogy az milyen szép! Fagyizunk meg sétálunk. Dodgem - be ülünk és helyi étket is elfogyasztunk. Sétálunk a strandon. Itt a falvak és városok visszaadják a Balaton egész éterét, varázsát. Mintha Budapesten lennék. Olyan az érzésem, soha nem áll meg az élet. Itt elidőzünk. Ránk alkonyodik, mivel Balatonkenesével kezdtük. Az esti fények is magukkal ragadnak mindenkit. Ez aztán életérzés. 

Zárásképpen séta otthon a kenesei strandon. Egészen más élmény itt a hegyek között. Balatonfüred, akarattya és kenese. Egymás után vannak kézen fogva. Az az út is szép, ami északra vezet ki innen a faluból. 

Ahogyan megyünk vissza pihenni a további két nap előtt, ringatják az embert az aszfalt hegyre települt útjai. Turistaház, kicsi piac. A faluközpontban a Kulturális részleggel és a park. Egy kis kukszliban található a rendőrség. Mondja is Enikő: "Csak sikerült bepótolni vizsgád után Balatont, igaz? :)"

Fel a dombra, zenélnek a tücskök. Egy hosszú völgyszerűség tátong egyedi mámorával mellettünk. Az elején van csak kiírás. Ez a jó hosszú Móricz Zsigmond utca. A domb aljától felvisz egészen a tetejéig. Azt még megnézzük, utána térünk nyugovóra. Onnan  is, hogy miket látunk... Fények kígyóznak az égbe. Anya mondja, ezek Siófok diszkófényei.