Ny.Sz.III.: 7. Ferrari és Ford

Éppen már beleunom magam az elmúlt órák alatt a matematikába, de csinálom: Űrgammák megy a háttérben, amikor valami úr rángatja a kaput. Nemeter Balázs vizsgálja a házunk biztonságát. Másodmagával érkezik és autó a járművük.Érdekes ajánlatot adnak elő: ezen a szép vasárnapon van - e kedvem autózni? 

Aztán vigyázni erre a lányra és visszahozni. Semmi huncutkodás, egy darabban kéri vissza anyukája. 

Egy - fene, puszit adhattok neki. Szól ki nevetve anya.

"Orsi néni, mindjárt hozzuk Boglárkát. Maximum 3 óra." 

"Rád bízom a lányomat, Balázs."

A város és falu határában lévő teleken találom magam és egy kibetonozott terepen közlekedési táblákkal, felfestéssel meg ugrató részleggel azaz félhíddal másik autó mellé parkolunk le.

Nyújtja az úr a kezét, puszit adok neki. Eszesdi Károly, Polák Boglárka. SZERVUSZ.

Kihoztunk erre a vasárnapra, én valamikor extrém sportoló voltam. Kiszálltam, mert elég volt. Most bemutatnék ezen a Ferrarin pár mutatványt. Nem mai darab és úgyis szét kell gyepálni, mert műszakilag hamarosan megy a roncstelepre. Kivonják a forgalomból. Valakinek van esetleg kedve az anyósülésre ülni, miközben én állatkodok?" Balázs indul. "Esetleg... Én is...Boglárka is beülhet..., hátra?"

"Hogyne, ifjú szép hölgy. Gyere, csak. De kösd be magad! :-) Balázs mindjárt beenged."

"Uhh, de meleg van itt, Karcsi. Nem baj, ha levetkőzöm?"

"Dehogyis. Ott az öv. Mindjárt indulunk. Helyezd magad kényelembe. Ohh, látom Balázs már segít is neked bekötni az övet."

Nézem a járművet, amíg Károly indítózik. Balázs bekötve.

"Károly, hogyhogy nem igényelsz biztonsági övet?" kérdezi Polák Boglárka.

"A kedvedért most bekötöm, a gyakorlat miatt nem teszem. Itt nincsen forgalom. Tanulóvezetőknek volt valamikor gyakorlópálya. Nem tudom, ma miért nem használják."

"Károly, ki ez a szép hölgy, akit feltettél most a középső visszapillantó tükörre?"

"A feleségem. Ha minden igaz, hamarosan egy lány édesapja vagyok. Aztán hogy a második mi lesz? Több gyereket is szeretnék. Felkészültetek? Kapaszkodjatok!"

Felbőg a motor. Gázt ad, sípolva tolat. 180 fokos fordulás. Nagy gáz. Táblánál balra, kidobja a farát. Ugratórámpára fel. Jó súlytalanul utazni a levegőben. Elrántja a kormányt. Megfordulunk. Levág jópár piruettet ide - oda forogva. Behúzza a kéziféket. Irány tovább. Szlalom pályához érünk. Ilyen sebességgel egy bólyát sem dönt le? BRAVO! Lejtő jön. Karcsi satuféket nyom és balra. Meg sem áll ezután vagy százhatvanig. Úgy csúsznak, pörögnek a kerekek és nem füstöl! "Ahhoz nagyon nagy fordulatszámon kell pörgetni a kerekeket." Fordul felém mosolyogva Karcsi. Fékbe tapos, kicsit két kerékre áll, aztán utolsó nagy kanyarok. Egyenesbe hozza és befarolva megáll. Motort nem állítja le.

"Most gyertek utánam, Balázs. Irányjelzővel mutatom, ha kanyarodok. Üljetek a Ford-ba itt mellettünk. A rámpát csak akkor vállald be, ha 70 felett tudod tartani a sebességet. Most nem állatkodni fogunk. Szépen bejárjuk a pályát. Csak nekem van rally-s tapasztalatom. Megvárom, Balázs hogy el tudsz - e indulni. Utána kielőzlek és kövessetek, jó? Mások is jöhetnek ide. Most éppen üres volt a pálya és be tudtam mutatni a sportos vezetéssel járó figurákat. Ha lemaradsz, várj be engem." És nyújtja Balázsnak a Ford indítókulcsát. Beülünk. nem indul, pedig majdnem elkapná a gyertya a szikrát. Már amennyire értek a műszaki részéhez. 

"Lehet, segítség kell hozzá?" Megfogom Balázs kezét, a harmadik csókra indul is. "Indulj, Tigrisem! :-)"

Kitolatunk, megfordulunk. Karcsit nem kell megvárni, mert addigra előttünk van. Irányba áll. Nem lassítunk, mert Károly megindul. Fékez. Irányjelzés balra. Újra fékez, most jobbra. Parkolórészhez érünk. Járnak a motorok.

"Amint látod, Balázs vendégeink vannak. Pár méterig menj előre, most tényleg ki kell előzzelek. Utána jelzem a többit.

Megindulunk, Károly mellénk kerül és mutatja, hogy kezdődik a túra második rész. "Még a kerülést is jelzi az indexszel, amikor visszasorol." mondja nekem.

Lassít a fővezetőnk, meg is áll. Irányjelzés nélkül. Akkor egyenesen tovább. "Miért állt itt meg?" "Ha jól emlékszem, Bogi Karcsi úgy mondta: a KRESZ szerint ha csak egy pillanatra is, de meg kell állni a STOP táblánál." "Ja értem." A rallisunk növeli a sebességet. Szerintem a rámpa jön. Így is van, feltűnik előttünk. Elérjük az elejét, pillantás a sebességmérőre: 120 felett. Tökéletes. Megérkezünk a túloldalra. Balázs barátja fékez, balra jelez a Ferrari. Egyvalaki bejön elénk, a sportautót is kielőzi.

"Felmegy Karcsi a hídra? Igen, ahogyan látom." kommentálja a helyzetet Balázs. Balra index, egy parkolóba jutunk. Megállunk Károly mellé. Motor leállít és kiszállunk. 

"Na, jó volt. Úgy tudom, vezetői engedélyt szeretnél majd. Azért gondoltam, most meg lehetne ejteni egy gyakorlást. Ez a híd nemcsak titeket lepett meg, engem is. Régen jártam erre. Várjatok csak, maradjatok itt. Kipróbálok valamit. Szép kis híd. Igaz, Balázs?" Károly a torkolathoz tart, most már elsőbbséget kell adnia, besokasodtunk. Balra fordul. Utána nagy sebességgel helyből kidobatja a farát. "Ezt hogyan csinálta?" "Húha, amennyire sejtem: csak hallottam, ehhez a mutatványhoz kézifék behúzása igényeltetik." "Ááá! Na nézzük, mit csinál a Ferrarival." Hát kérem szépen szűk helyeken akciózik. Ide hallani a gumik hangját. Jön már. Ez mikor fog fékezni? Jól kidobatja az autó farát, majdnem megfordul; de egyenesbe hozza a parkoló torkolata után. Körbejárja a helyeket, szerintem nézi: hogyan lett kialakítva ez a tulajdonképpen emeleti parkoló. Pár perc és tolatva behelyezi a Ferrari-t a Ford mellé. 

"Van kedved itt menni egy kört? Nincsenek sokan, legalább ismerkedsz a híddal." "Ja egyedül?" "Na gyere, beülök mögétek. Egyedül is meg tudnád csinálni." 

Most elsőre indul a motor. 

"Jó, Balázs. Most várunk. nem sietünk sehova. Megvárjuk az autókat. Irányjelző kint van. Tökéletes. Még jó tempóban is hagyod el az útkereszteződést.Kiváló." Kettő parkoló van még a hídon. Körbejárjuk őket. Balázs gyakorolja a tolatást és több helyre is beáll.

"Na menjünk valamerre. Hová megyünk?" Fordulok Károly felé.

"Egyenlőre ki a parkolóból. Utána Balázs tudja."

"Karcsi, jobbra? Merre menjek?"

"Merre szeretnél menni? Balra? Nézzük meg, mi van arra. Itt vagyok mögötted." De a híd nincsen befejezve és közvetlenül előttünk radírozzák a betont. Balázs ránt egyet, másra nincs ideje. Csendőrkanyar és nem tudom hogyan, de egyenesbe hozza.

"Az ige, szép volt. Erről én sem tudtam. Amint látod, váratlan helyzet bármikor lehet."

Visszamegyünk Karcsi Ferari-jához. Előre megy és a kiindulóponthoz autózunk el. 

"Van kedved kipróbálni ezt a Ferrari-t, Balázs?"

"A végén majd szívesen, Karcsi."

"Rendben van. Emlékszel még, merre szántottam fel az aszfaltot a Ferrarival?"

"Igen, Karcsi."

"Na, ugyanarra most begyakorolhatnád a jármű feletti uralmat a Ford-dal."

"Ööö, oké. Jöhet. Esetleg velünk jössz? Mégiscsak gyakorló sofőr vagyok papírok nélkül."

"Ja? Persze. Hogyne!"

Szépen duruzsol a motor. Jönnek az egyenesek, kanyarok. A rámpa. Előttünk viszont egy jármű és nem tudja Balázs kielőzni, mert szembejövők vannak és mögöttünk is. Az autó lekanyarodik jobbra, sebességet veszítünk. Nézi Balázs az utat, most mi legyen?

"Mehetsz, Balázs. Nyolcvan, mindjárt eléred a kilencvenet. megvan a minimum sebesség." Át is érünk a túlfelére, Balázs jobbra lekanyarodva megnéz egy pihenőhelyet. Onnan egyenesen megy tovább és folytatja a Károly által kért utat.

"Na, nagyon jó volt. Akkor most nézzük, hogyan boldogulsz a Ferrari-val. Ugyanazt, ahogyan kértem. Nyugodtan."

"Mehetek egyedül, Karcsi?"

"Persze! Megvárunk itt a Boglárkával." Mivel Balázs nem sportosan vezet, valamennyivel később ér vissza; de látjuk. Nagyon szépen érkezik meg és parkol le vele. Kiszáll, leállítja a motort.

"A Ford-ban az éles helyzetnél azért megijedtem, Károly."

"Azt elhiszem, Balázs. Láttam is, ahogyan a szívedhez kaptál."

Ülnek be az autókba.

"Én is esetleg vezethetem a Ferrari-t?"

"Jobban tetszik a Ford-nál, Boglárka? :-) Gyere, beülök melléd és akkor kipróbálhatod. Igen."

"Én most maradnék, Karcsi és Bogi. Pihennék ennyi vezetés után."

"Mindjárt jövünk, Balázs. Semmi gond."

Beszállok és ismerkedem az autóval. Károlytól megkapom a kulcsot. Elsőre indul. Más a hangja ennek a kocsinak így belülről a Ford-dal ellentétben. 

"Igen, Boglárka. Ez sportautó, még ha régi motoros is. Más a kipufogója, nitróval felszerelt és a többi. Ez az, szépen óvatosan indulsz meg. Menjünk. Körözöl először? oké!"

Ugyanarra megyek, amerre Balázs is bejárta a pályát. A rámpa előtt nem viszi a gázpedál az autót. Lassulok, mit csináljak? Istenem... Lehúz Károly magánál gáz, kuplung és fék pedálokat. Nézem...

"Magam tetettem bele, Boglárka ilyen helyzetekre."

"Jaaa, hogy te mindenre gondolsz..."

"Öreg autó ez, bármi előfordulhat vele."

"Igen, Karcsi. Emlékszem. A délután elején mondtad is, hogy ez körülbelül az utolsó útja. Jajj istenem, nem lesz elég a sebesség; pedig nyomod neki. Érzem, Károly. Jajj de jó. Fog újra a gázom! Mit csináljak?"

"Megvan a nyolcvan, mehetsz. Az út is tiszta. Szerintem ugyanarra elvezethetsz, amerre Balázs is járt."

Megérkezünk.

"Minden rendben volt, nem is kellett segítenem." száll ki Károly. "Gyertek, menjünk haza."

"Jó kis délután volt ez. Élvezted, Bogi?"

"Igen, nagyon!" 

A csókomat kéri.

"Jó volt vezetni a Ferrari-t, Balázs."

"Ja ti egy pár vagytok?"

"Matematikából vizsgázom heteken belül és nagyon jó barátok vagyunk. Összekötöttek minket már sokszor, a többit az idő mondja meg." és kezembe kerül Balázs keze, mert megkeresem.