Nőci az űrben 4.

MotoszkaDaniel•  2022. május 22. 17:30  •  olvasva: 99

Érkezés a célhoz, álljanak le a hajtóművek és a rakodótér nyílásakor átrakodást megkezdeni. A gálya nyitja a rakterét s a kijelzőre üzenet pötyögése zümmög. Az érzékelők elektromos vihar érkeztét jelzik. A szenzorokat nem célszerű félvállról venni a kurzor megállásánál, olvasom a sok zöld betűt.

Konzervek és üzemanyag meg szörp s némi üdítőital a rakomány, sűrűn nézek rá a monitorra. A hátsó nagy zsilipkapu az enyhülésből erősödő szélben időnként megrogy. A féreglyukak rövidítik a távot e századokban s kevesebbet szükséges utazni e korban. A koordinátákat kell mindig észben tartani, Ellie Langford vagyok!

Miért nem mehetünk haza a saját naprendszerünkbe? Alkatrészeket van - e kedvünk szállítani? és a távolság ezer fényév. Behúzni a zsilipeket és beszállás, a kabinokat zárni sülni a székekbe. Pillantom a céladatokat, hála a jó égnek keletre szól az útirány a sötétségben.

Villódzó fények mögöttünk a felhőből, az állomás ugráló lámpái integetnek. Megérkezhetett a bezavaró űrvihar. Odahívat magához az elsőpilóta, hogy le tudjuk vágni az utat valószínűleg. Az mit jelent? Azt, hogy fél nap helyett hat órát spórolunk és már veszem is útba pihenéshez a kabinomat.

Jelzés jött, mi a gubanc? Fénypolipos lyukat fogtunk ki és valahonnan kell egy napszemüveg vagy kitérőt teszünk? Kisuvickolok egy régit, ez az van. A többin sérültek a szárak. Siklunk a semmiben, sikerült a félig útvesztőből kikerülnünk.

Felkavart hullámokhoz érkezünk, hol vagyunk? Ez lenne az úticél? A műszerek szerint a másodpilót kezdheti meg a leszállást e vad, de nem hánykolódó szélben. Munkások jeleznek, hogy a kisebb lökésű öbölbe udvaroljunk?

Itt tényleg jobb és a lányok nyitják a hátsó kaput, hogy a fiúk rakodhassanak. Én kettő másik gályát is látok landolni, de azok mást szállítanak s valami gátféle körül. A felhőkön át mi ez a fény, ami szűrődik? Mi végeztünk, itt tényleg beljebb fogja a szellő erejét ez a kőhányásszerűvel nyitó raktár gyűrű.

Az északi elkerülőn haladunk el búcsúzóul valami tenger felett, ilyen messze még nem jártunk a galaxisunktól. Gyúló fények a raktárakban, jóval felettük fentről angyalhaj belógása szívatja a szememet. A felhők lábától kezd és nyúl rá az űrhangárokra. Aztán még arrébb hold növekedését vélem látni, az meg az egyik másik teherűrhajó hajtóművének a széle.

 

(Tisztelgés a Dead Space hajójáról, Ellie Langford még nem érkezett meg az űrsiklón. Keresi az elveszett bányászhajót) A csontsötétben 6.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

MotoszkaDaniel2022. május 23. 11:25

@Mikijozsa: Épp nézem a napokban a Dead Space végigjátszását. Az elég, amit látok. Nemhogymég játszam. Köszönöm az értékelést. Aki játsza, annak cseppet sem félelmetes. Nem tudom, milyen idegeik vannak ezeknek az embereknek. :) A káromkodást azért visszafoghatná az illető, mert ront az élményen. A véleményével vitába szállok, hogy melyik játék a legjobb horrordarab. Én nem az alapján minősítek, hogy melyiknél mekkora a mozgástér. Hanem környezet és hangulat alapján. (Pár jelenet esetében meg az volt a gondom, miért nem lő már a fertőzött meg csonk testekből 'összeeszkábált' feltámadt holttestekre? Mivel ezek egykor bányászati dolgozók voltak. De az tetszik, hogy nem kell folyton a játékos arcát bámulni ilyen oldalablakban. A hangja elég. Becsülöm az erős idegzetű embereket, a sajátomat elég jónak mondhatom. De akkor is. Azt elítélem, hogy ilyen mérvű játéknál röhögjünk.
Még Én is nekiállnék játszani, csak én még azokon a játékokon nőttem fel, ahol nem kell eszköztárat/kelléktárat kezelni. Azt állandóan fejben tartani, meg ott a csata és rémület hevében lélekjelenlétben lenni, hogy mi kell és mi nem. Az nem hiszem, hogy nekem megy. :) Több, mint háromfelé kell tempóval figyelni, azért oda kell idegzet.)

Mikijozsa2022. május 22. 20:07

ez hihetetlen, de mégis az, gratula