Nőci az űrben 2.

Amikor a dekoltázsban reménykedőn keresi az utat Ellie szépsége, eltántorog a nyitva maradt szintekre a zsilipek elzárásáért. Megviselt izzadtságban beszél a ruha a hánykolódó levegőhöz, ugye bebrümmög a motor és nemcsak köhögni fog indulásért? Az alant a tükörben úszó tó mosolyog az égbolt kékbe sötétülő takarójára, de ez egy holt állóvíz. Végre lépések csörtetése s a felbukkanó csajok közlik a jó hírt vele, a férfiak hamarosan áramlanak le ide a vezérlőbe segíteni.

Elhagyatott hajóról számolnak be az urak, hogy találtak rajta fel nem használt naftát. A radar meteorzápor érkezését jelzi s kopogás fentről, sietni kellene és még halpusztulást is észlelnek a bolygó partján. A bázis élő térképe nem ad képet napviharról, azonban a csillagszemét nagyobb darabokra válhat. A srácok áramot lehelnek a maradék meghibásodott kapukba a fentebbi szinteken, tartalék áramkör helyett visszajön a fény a folyosókra.

Langford felliftezik a tetőre és onnan lenézve mit lát, amit nem kellene? A hőtől haláloznak a halak? Átlép a legénység néhány tagjával a szabadban veszteglő járművekbe, meg csak kicsit hónuk alá vágják a környéket. Egyes feljegyzések s nyomok lávaemberről írnak.

Akkor a vulkán tevékenység számlájára írható az itteni élővilág hanyatlása? A látótávolságban nincs tűzhányó, legfeljebb gomolygó füst felettük. Hamu azonban téved a gyér növényzetű dombokra. Recseg a rádió egy csávótól, hogy megy a hajtómű s ezután tőlük úgy ötven yardra izzó testű alak futkározása üti meg a szemük.

A szirtre tart és a másik oldalon szeli az ösvényt, ideje visszatérni a bázisra! Na, fel tud pörögni a turbina? Az áru a bányászatból a vevőnek leszállítva, ide csak üzemzavar végett szálltak le pirkadatkor. A monstrum képes emelkedni, az emberkét még látni belépni a hegy gyomrába.

(A Csontsötétben 4.)