Morajló Cseppek a Járdán tíz - Zivatar 3.

Kishajó a nagyvizekről. Csobognak a cseppek, tisztul az öböl mederje. A távol borul és morajlik, utasszállító körvonalát nyeli el a mély, mely fehéren virít. Azért lehet, hogy kéményén távozó füstjével rá kíván ijeszteni a felhőkre.

Az este megosztja asztalát a beborult bárányokkal, csillagok mosolya ül harcoló gomolygás puszta karjaira. A homok még látni szeretne, talán később ér ide az eső igyekezete?

 

Félsziget fél vége emelkedik, fürödni érkezett? A habok ismerkednek egymással, ugye nem marakodni jöttek? Bántalmazzák a part tajtékait, mert a víz koszossá lesz.

 

Az óceán, örvényébe zsákolja a koszt, ne háborogjanak már ilyenkor a lovagok. A vizek királynőjének fogadnia kell a király csókját, ne most essenek már egymásnak!

 

Farkas csobbanása a vízbe s úszik egy szirtre száradni. Leápolt agyarai között egy golf labda, amit őrizve, szeretne valakivel játszani. Hoz néphajót magával a dagály? Azon akadhat jópár játszópajtás. Most az apálynak pirkadatig le kell mosnia a cápák s planktonok által megrongált buborékok százait.

 

Víztorony leereszkedő függönye tölcsér nélkül s heves tornaórát kezdenek a pálmák. Villog a karnis, és a foszlányból a szemem szerint e borult égaljból valami esik. Megmutatja a természetes víztorony, hogy szereti Ő a nagy vizeket. Ezért lenéz, dönti a vödrét. A rudat rángatják a rojtok, de tartja magát a redőny.

 

Az ordas bealudt közben, lasztija tőle nem messze pihen e hurrikán által kivájt gödörben. Nehogy kétségbeesésében borzas testét a tengerbe vesse.

 

A hullámok zongorán bálnák nászát hozzák az éjben. Szerintem szereztek zenét az égnek, nehogy megint rájuk húzza a paplant és dörgés újabb toronyért kéret.

 

/Morajló hullám a zivatarban/