Misa

MotoszkaDaniel•  2022. szeptember 22. 15:22  •  olvasva: 12

Jugoszlávia fáinak erezete integet levélben és gyászoló kendőben. Kérdés nincs, a válasz érkezik a betonon sétálva s kék elme gyalogol a nyolcvanas évek Bácskáján. A vágy szerelmi ajtaja fel még nem tárul, meghallgattatik a lélek szerelme. Itt minden lélek gazdátlan, de nem szenved az üst égő lábában.


Az alkonyat szavában a borult naplemente csak hordja és viszi az avarnak a humuszt a ténfergő üdeség forgó szellőjében s ez a gondolkodó mennyország lehet? Akkor meghalt a lélek ereje, de a szív még él. A szó az utolsó szólalás jogán e szláv örvénynek szóra nyitja az ajakot a kiszáradást késleltető szenvedélyben. A pokol kapuján az elme a széllel átlép e bizonytalan vizekre a számára hőn áhított lányért, érte valamennyi zátonyt bevállal sok dagály árvizén.


(Álom)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom