Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Misa
MotoszkaDaniel• 2022. szeptember 22. 15:22 • olvasva: 71
Jugoszlávia fáinak erezete integet levélben és gyászoló kendőben. Kérdés nincs, a válasz érkezik a betonon sétálva s kék elme gyalogol a nyolcvanas évek Bácskáján. A vágy szerelmi ajtaja fel még nem tárul, meghallgattatik a lélek szerelme. Itt minden lélek gazdátlan, de nem szenved az üst égő lábában.
Az alkonyat szavában a borult naplemente csak hordja és viszi az avarnak a humuszt a ténfergő üdeség forgó szellőjében s ez a gondolkodó mennyország lehet? Akkor meghalt a lélek ereje, de a szív még él. A szó az utolsó szólalás jogán e szláv örvénynek szóra nyitja az ajakot a kiszáradást késleltető szenvedélyben. A pokol kapuján az elme a széllel átlép e bizonytalan vizekre a számára hőn áhított lányért, érte valamennyi zátonyt bevállal sok dagály árvizén.
(Álom)