Maul Mátyás - A hóhányó harmadik évad

Sziporkázó hangulatban és rockzenében a tavasz az arany bányászásában folyik el, amikor levél csörög meg telefon csörgése zuhan a fülhöz a nyak felett. Összegyűlő hó üti fel a fejét május végén s a favágók nem tudnak feljutni az úton a hegyek tetejére.

 

Íjba feszül a jókedvem a bér hallatán. A rengeteg arannyal irány fel s megint havat hányás és cserébe minden hétvégén sírock a szombatokon, azaz a zenés mulatság napnyugtáig azokon a napokon felköltözik ide. A fennsíkokra. Hát engem az nem érdekel :-) Valaha röhögve ment nekem, hogy hóhányó autóval síakrobatázzam dombok, emelkedők, ösvények meg hegyek átjárói között. Közben azonban engem is elért a nyugdíj közeli kor.

 

Reggel ötkor kezdés a fiataloknak, mi nyolckor tesszük oda a talajon a dolgokat és a hegy megtisztítva. Gyorsan!

Menjünk le a csajokkal meg fiúkkal a szikrázó napsütésben úszó völgybe a sírock vigadalom végett havat hányni.. Elhányjuk a havat hamar, aztán meg menjünk táncolni ugyanide? A feleségemmel lejtek jópárat, mert végülis nem váltunk el és nőnek a gyerekeink. A srácok felkérik a lányokat, de a nejem mondja. Kérjem már fel én is a csajokat táncra, én még nem pörgettem meg őket.

 

Olyan a helyzet, hogy a fiúk elbírnak nappal a hóval. Szóval mi a lányokkal elég, ha délután félműszakban oda felfáradunk. Azaz mehetek aranyat ásni a nyárban meg mosni. Van, hogy jó hordalékot hoz a patak. Feljebb kerekezem az egyik kapott terepjáróval és csajokat kapok segédnek. Hogy miért? Azért, mert a kanok hólapáttal meg ilyenekkel tisztítják az utcákat a sírock hetei alatt.

 

Külön áldom az agyam, hogy eszembe jutott a feljebb kocsikázás gondolata. Annyi aranyat tudok itt kimosni a vájlingomba vagy szakajtómba, mint amennyit kölyökkoromban láttam utoljára. Meg senkinek a kezét nem tervezem kérni ebből a pénzből, de mindig jól jön. A kőkemény szilárdságú szépségben úszó hegyek között ilyen az élet és én ezt választottam a forgalmas s száraz sivatag helyett.