Lompojodás a barlangból

Itt hiába vakok a cápák, ha egy férfit vérbe fojtanak. Olyan, mint egy óriási víztartály sötétbe burkolózó partokkal.

Én Monica vagyok és arra ébredek, hogy az éjben férfi visz partra. A tenger illetve szigeti barlang vak cápái után megérkeztünk a partra. Megfulladt nőre lelünk a biológussal a habokban (a part közelében. Hánykolódik a test a hullámokban), Őt nem a cápa támadhatta meg. Beütötte a fejét vagy a parttól elhánykolódott és kimerült.

Miután az agyam összeszedi az eszem, valamikor el kellene indulni haza. Remélem, onnan a magányos szigetről e cápák nem tévednek ide ki a szárazra. Holnap péntek van, de nem tizenharmadika. Egy uszonyt sem látni a habokban, amerre a szem ellát. A hullámzások mossák a homokot, őrhajókkal az Orca - ért ki kellene menni. Ne hánykolódjon gazdátlanul. Eddig sem volt velem erőszakos a tudós. Nem vetkőzöm le, de dugjon meg itt a parton (Ha már eddig is nézett, de nem mustrált).

Szobát keresünk a városban, talán egy szoba akad hozzá kivevésre. A szabad ég alatti együttlétből fiút hozok később világra. Nem is szól semmit a pápa szemű, szőrös arcú tudósember. Pedig csak annyit mondok, hogy én felnevelem a gyereket. Ő időnként mindössze nézzen rá.