Köszön a sötét takaró

Autóbusz járatról kísér le az éjszaka, 

fák és koronáik veregetnek vállon.

Egy méretes ág meg is csapja gyönyörű mellényemet. Elbújt az éj meleg törzse mögé. 

Fáj, de nagyon fáj a hátam. Körbe nézek a faleveles hullás szél ölelte csendjében. 

Nyílik a fák fenyegető koronája és nem fáj a hátam!

Az erdő a hátam mögött, közérzetem a régi. Ahogyan a buszozás előtt is volt. 

Nézzük, most hová visz a lábam az erdős sétányból! 

Még súgják pletykájukat a levelek. Ők ott, az éji hosszú sétány gallyai között.

Én megyek tovább, lábam csuklik most kopár fákhoz. 

Hová lett a lombjuk? Nem baj, van még időm ezen szárnyaltatni ősz hajamat. 

Félkanyarok előttem és végig lllatozó, barátságos levegő sétál velem az úton. 

Csak óvatosan! Erre még az elmúlás se jár. Azért csak vigyázni a poroszkáló autókkal.

Felpattanok egy szekérre, mely erre jár. Végig zötyögök rajta a kopár fák mellett.

Hatvan perce utazom itt egyedül a sötét zöld borította úton társaságként és kóbor köd csókolja magát. 

Minden kezével kérleli az éj királynőjét, az általam közben elért korona nélküli fák legalább a hajnali délibáb előtt legyenek újra dúsak.

Fehér, lakott és népesebb, de asztal sík majorságon visz a szekér. Nagyon kedves, hogy továbbra is utazhatom ezen. Az üde levegőt magamba szívva. 

Karcsú a kocsis maga, ahogyan kezeli a gyeplőt. Megfordul, amikor paskolom a vállát. Ez egy gyönyörű nő. Végig kocsikáztat és nagyon kellemes találkozni e szekéren a járdán, járókelő emberekkel.

Egyvalakit felveszünk. Fiatal lány stoppolja le a szekeret, ez négy személyes. Hellyel kínálom. Felhelyezi magát. 

Másik útvonalon megy a paták barátságos ropogása haza utunk felé. 

A leányzó buszra száll fel. Én haza gyalogolok.

A nő el kíván vinni, nagyon kér. Elgondolkodom. 

Vigyen el akkor még egy máik irányba, merre még nem mentünk.

Minden éjszakának vége van egyszer, le is tesz egy ház előtt. Én alszom, ő ránt mosolyogva a gyeplőn és elnyeli a hajnal leplén érkező sarok. 

Kis huncut hamis. Egy utcányira lakott csak tőlem. Hallom, ahogyan elhallgatnak a paták.

Pata csattogására és ló nyerítésére ébredek. Dobál engem az ágy. Úgy emlékszem, a lány a házamnál tett le. Azt feleli kérdésemre, mindenre jól emlékszem. 

Egy apró menet erejéig megnézem a fákat? Koronájuk van!

A szépnél is szebb ruházata van és, ő lenne az éjszaka lovas asszonya?

Már az első szekér kirándulásnál is a gyanú hegyi fuvallata járt körbe engem.

Utána tényleg hazavisz és ő is pihenésre fekteti mosolyát.

Elnevetem magam és mondom neki, csapj a lovak közé, majoros mosolyú kisasszony!