Klár dögtelepén 2.

MotoszkaDaniel•  2021. április 24. 23:02  •  olvasva: 171

Sűrű, bő szakállas fej halad kimérten a kihalt kórház egyik osztályán, ahol ezután nem sokra tekergő élőholtak koslatnak. Halottnak tetteti magát egy megviselt férfi és felkelve: menekülő osonásba kezd, miután a lépések eloszlottak. Holttestek némely kórteremben és nincs fény mindegyikben. Van, ahol csak a homály lépked. Elbotorkál egy szinttel feljebb. A hangok az arca mellett, de nem találják meg. Összekötve két zárlatos vezetéket, villogó folyosók mutatják a kiutat a menedékre. Kiérve a szaftos járdára, párbeszédhang hívja fel a figyelmet: a hamarosan robbanó bombákra. Futólépés az éjszakába!


Haldokló túlélő ébredezése, lecsúszott pruszlikján könnyez éppen. Úszik a párolgó, kevés vérben. Szedi össze magát a gondolatok sövényében. Ereje fogytán, illetve a tartalék gyülekezőben. Az erőt összegyűjtve lelkében, a pántot vállai várják. Aztán körbenéz a kevés fényben. Két szerencsétlenül járt úr mellette. Átlép a testük felett, legalább egy hete halottak lehetnek. Megjelenik a határozott éj is, félénk ajtó integetése a szabadba. Megrongálódott óra a hármason sertepertél, fut a fiatal lány a biztos kijárat tenyérnyi udvarára.

Az emeleten beakadt hangszóró kardoz a hallójáratokban a vészhelyzeti álláspontról, nyolc méterre lent az üveges tekintetű s hörgő és piszokban fürdő egykori ápolók az egyéb dolgozók céltalan gyülekezésével. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!