Övegh Zoltán

Szépséges cseppek, de ez nem havas eső. Ez havazó hó. Akkora pelyhekben esik, mintha kabátot húztak volna a pelyhek. Én nem fázom, ám a szememet kardigánba húzzák e pehely példányok a félsűrű esésben.

Gyönyörű, gyönyör a gyönyörűségben. S még csak most téved arra a szemem, hogy fehér bundába öltözött az úttal a járda. Nincsen út, nincsen göröngy és nincsen fű. Ennek ellenére is elvarázsol a fehér, ami ér eme ablak mellől illetve mögül.

Kimegy a kéz hógolyózni? Szánkó lábának nyomát még nem látni a hóban. Nem képzelek oda semmit a gyönyörködésben, csak feltűnik e dologtalan csend szembe szikrázása. Az én talpam nem télpárti, de tetszik ez a hó.

(álom)

Ha felnőttként gyerek a lélek, viselkedjen is akképpen? E házban a játékról szól most a szobák arca. Lemezek és bekapcsolatlan számítógépek, de szünettel játszik a gyermek meg kimegy a levegőre! Tehát felnőtt testben játszassék el az, ami az igazság s legyen az elme gyermek. Ne csak annak vallja magát, tegyen is úgy!

A lélek felüdül a játékok élvezetét átélve. Cheryl biztat tovább. Ha valaki gyerek maradt, játszon! Ne hazudtolja meg magát és javasolja is, minden bűntudat meg lelkiismeret furdalás nélkül menjek át a gyerekekhez. A gyerekei közé. A levegő nem megbélyegzett, az emeletet is áthatja a játék érzete. A délutánba érkezve sem kell álarcot viselni. Étkezés keretében azért kikérdezés van, hogy mikkel játszott a kezem és a szürkeállomány.

(álom)

Megrázza a szárnyát és ér földet az este. A perc utcája várja a csillagokat, az égő pálca fiatal párt köszönt. Szintén jönnek egy szálra, a nő szavai beszélnek embere felé. Ne dobálja el a csikket, van egy pár valóban a járdán.

A parazsak világítanak, a slukkok gyarapodnak. Kérdezzen már rá a szó, hányadik szinten laknak? Suhanó lovak szekerei a közelben meg a távolban. Egy kőhajításnyira sincs az ivó, onnan dobálhatnak el pálcákat?

(álom)

Erkély mellett csörtet el a korlátnál akrobatázva társaival. Jőve vissza, tér be a családi fészekbe és bemutatót tart a nappaliban. Elnézést kérve a családtól mutatja be tudományát. Bújva be a semmibe a csillárnál tűnik csak fel egyszer, a vidám hangját azonban hallani mindig.

Én nem ismerem Őt, de a családból a többiek igen. Főleg úgy, hogy anyámnak mutatkozik be. Egy szép, rövid hajú szőke lány. Jó magas és eléggé közepesen van dumcsija, szerintem engem simán ledumál.

(álom)

Száll le a csuklósról és megy haza. A koma nélkül nem teszi meg azt az utat. Vele tart? Süt a nap. Öleltessék csak át az a derék, fogja meg ama derekat!

Vajon bejövök neki vagy a vagányságom is bírja? Nem kapcsolok dekoltázsra. Tovább nem is várok, ez már Csanád és ideje ráfordulni a srácra. Ez sikerült, ma már nem megy haza csók nélkül az ajak.

Ez a derekam, amit fog a karja. Itthon van a test, hozta a talpam. De mennyivel jobb már így gyalog a járdákon baktatással. Legközelebb kap ilyet viszont az ajkam?

[álom]