Övegh Zoltán

A szüleink még velünk vannak és távolról toldják meg azt, amit még meg tudnak. Alice vagyok a bátyámmal, Krisszel. Ami felett erőnk van, torlaszoljuk vissza. Az évek viszont olyanok, hogy mindenki felett számolják a kor értékeit még ha nem is az esztendőkkel.

Felüti fejét a farkas s bár az lenne a legfőbb gondunk ilyenkor, amikor a tél támadásából tartunk kifelé. A kazánokat győzzük táplálni, az erőnk azonban fogytán és az esernyő új ellenséget telepít mellénk a szomszédba. Lelkük nincsen, erejük sem a csapzott jegek tetején. Itt van viszont a táboruk tőlünk tizenhat méterre, ami pedig az élőholtak serege mellett sok a bajban.

A szakadár boszorkányok besegítenek, de ők nincsenek itt mindig. Ami eddig vörös színű zászlók alatt támadott, erősen feketés lobogó alatt vonul fel és ülök le a gép elé. Azt közölni a szervezettel, hogy megadjuk magunkat s a fegyvert letéve vonulunk ki. Nem tudom bevinni a bejegyzést, mert a katonáimnak ötlete támad ilyenkor az éj szemén. 

A Facebook és a Twitter az ernyő ellenőrzése alatt áll, a műholdakat is elfoglalták. Ugyan, mit tehetnénk? A hölgyek és férfiak olyant vetnek fel, amiben én nem hiszek. Azzal nem foglalkozik már a kutya lihegésén kívül a szamár füle sem, azt riszálva. De igazuk van, egyáltalán működik még ilyen kirendeltség?

Már hogyne működne, harsogják a pasik és a csajok! Csak figyelik azt az őrség emberei, megrázzák meg átnézik a csomagokat. Van valahol valamink, amivel írni tudnék sorokat? Ha már a remény vagy az esély felmerült, az a saját kézírásommal fog átmenni a vámon feladva.

Azt se tudom, mikor írtam utoljára meg hogy mikor kezeltem utoljára borítékot. De az utóbbi van? Elámulok, félretettek az embereim ilyen esetre kötegeket, ha holdba borulna az ég homloka s hol is az a toll? Kriszhez fohászkodom, a bátyám ilyenkor az egyetlen bástya. 

Nem tudom, hogy áll matrózokkal vagy hasonlókkal. Valakiket küldhetne, de akár fegyvert is. Körbe vagyunk véve ghoul-okkal a seggünkben s nagyon is tudom, hogy Ő már szintén apa. Távirat már a szüleim korának végefelé nem volt, de csillantják fel a szememet az embereim örömkönnyre.

Az nincs, de elsőbbségi levélfeladás ugyanúgy van. Kérdezem, hogy mennyivel vagyunk azzal előrébb? Annyival s tényleg lényeges részlet járja be e torony fényeit a lámpa fáklyájában. Simán akár kettő hét is lehet, elsőbbségivel legfeljebb egy hét a célba érés.

A lidércek kezdik is a támadást és nem az a gond, hogy nem tudjuk visszaverni. Ez így egyszerre három irányból sok. Az nem elég pozitív jelnek, hogy e lények a behavazott erdőben ide lassabban evickélnek. Az egyik félvér boszorkány az általam elküldött futáron tartja a szemét, Én elküldök vele pénzt a küldemény feladására, pénzt is alig használ e kor.

Pont ez lehet a szerencsém, talán erre nem figyelnek fel. Az ellenség azonban közben támad és néznem kell, miképpen állnak odalent meg arrébb a seregek állásai. Az egykor közértekre támadó rablók bankautomaták kifosztása közben összetűzésbe keverednek a ghoul - csoportokkal, na végre valami jó is e harcok során a szemeimnek. Már meg se lep, hogy a boszik egy része ránk dobja az élőholtakat és csatározásokat hallok e szint közeléből.

A tövis még szúr és árt, mert a korábbi boszorkány álnok lelkekkel vértezi fel a kassza kifosztókat. Lejjebb szállok a lábaimon, ezeknek a támadását vissza kell verni falon túlra s talán sikerül is valamelyik nap nyugtáig. Fogynak a zombik és tavasz végére mérséklődik a csatamező zaja. Elképzelni nem tudom, mi történhetett az ellenséges seregnél mostanáig.

Mintha úgy emlékeznék, hogy ez még a szüleim korában megszűnt volna. A futárnak aláírom az elismervényt és mi van ebben a táviratban, ami változtat bármit is a nyár beköszönte előtt? A hárpiák szövetsége nem tud megegyezni az élőholtak bevetését illetően az ernyők tanácsával, ezért addig tűzszünet s ki tudja mit hoz a holnap? Ezt nem a bátyám küldte, a feladónál semmi betű nem dülöngél józanon meg részegen sem e júniusi záporban illetve ez itt alatta ennyire bedőlt?

Írásszakértő kell, mert csak az aláírásból tudok kiindulni. Hát nem is ma volt utoljára eső. Kisebb cseppek borzongtak illetve borzolták a szomjas füvet a tél elmentével, de jelentős csapadék ezideáig nem óhajtott kivirulni. Akkor tehát talán megnyugodhatom, hogy nem kell feltartott kézzel az erődítmény alá kivonulnunk.

Pihenj utasítást osztok ki mindenkinek mindenfelé s Én is lazulok egyet, az őrséget elég ilyen felállásban huszonnégy illetve negyvennyolc órában váltani. A batyi megkapta a levelem? Válaszboríték érkezik csomaggal, ott nem kell vigyázni ezeknek a tartalmával? Elolvasom, mi foglaltatik benne és az örömöm után sötét tövist lőnek fel az égbe a hold helye mellé virítani. 

Minden csendes, hosszú napokig meg hetekig vagy hónapokig. A levél végében az áll Krisz részéről, a hidegháborús ütközetekben néhány boszorkány és ghoult irányító főnök elesett. Akkor meg tudjuk erősíteni az eddigi találkozások alatt esetleg meggyengült vagy sérült falak porcikáit. Vajon mennyi ideig lesz béke?

(Resident Evil: Village, Gold Edition)

Megérkezve a halálra gázolt utú faluba, a nő kitesz. Éppen kel a reggel és mondja, napnyugtáig legyen hajlékom. Onnantól támad a pokol s meglepi, hogy az autóból kiszállva erről én tudok. Kutyámmal lépek az utcára, ezek bizony az élőholtak hordái meg lopakodó bakancsok.

És nem is ez az, ami az aggodalmamat viszketi. Ki döngeti s hol a kolompot? A segítőkész, bő dekoltázsos szőke nő csikorgásai most halnak bele a távolba. Mondta, az ő lakóhelye százhét kmre van innen északra. A telefon behalt, az esernyő elvágott minket a hálózattól?

Elő a kőkorszaki módszert még a nagyszüleim korából. Lássuk, mit mutat e térkép? Bátyám hív, hogy lőjem fel magam a civilek hálójára és ama műholddal működik! A hordák seregéből vagy fészkéből semmit nem látni, de a túlélők barakkjait igen s pár óra múlva mire vakkant az ebem így délben?

Eddig nyár volt és most is az van, csak forróbbra vált a levegő e faluban. A belezendítő esőben lépek be négylábú barátommal ebbe a házba, ide jelzett az ugatása s nők közelednek. Kalasnyikov szintén akad nálam, de e nőkhöz elég a pisztoly durrogása. Odafent találom meg a kolompolás forrását, egy testes férfi boszorkány szerelésben.

A pórázos kísérőm nyüszít, úgyhogy a bemutatkozást hanyagoljuk. Zombik hörögnek rám a félhomályból, szóval most futás vagy lövés e szerzetekre. A padlástér erkélyére kiérve az üres, ekkor jön mögülem az árnyék és ugrás a másik torony épületének szélére. Még fel is tudom húzni magam, oda tudok gurítani e hárpiának valami gránátot?

Addig nem lehet eljönni innen, meglátott! Fehér öltözékű varázslónő érkezik, hogy ő áttelepíti magát a zömök hímneműhöz és pár órát nyerünk így vele. Transzba ejti s a kuruzslótörvények értelmében egyenlőre másik síkra viszi, e nő halottlátó? Ezt pusmogják nekem itt e szobában a helybeliek.

Most megdörren a vihar és eső helyett a szél járása váltja fel az elázott ereszek ruhájának gondját. Nő s férfi mágusok szállnak alá, az ablakon berepülve meg lebegve hirdetik ki a helyzetet. Vörös szemben hangzik el, hogy a szellő viharának nem lesz érintése. Azonban a villám becsoszoghat a házakon illetve a pajtákon át.

Egyik testvérük szabályt szegett, ezért vannak most itt egy másik síkról. Az élőhalottak támadni fognak, de csak a nap nyugtáig. A reggel érkezésekor e horda lidércre vált, azonban nem foszló húsban csoszognak e léptek és nem is kopott öltönyben. Koponya sincsen, ezek megviselt s agg arcok illetve nekem el kellene jutni kutyusommal az ágyig.

(Resident Evil: Village, gold Edition)

Anya és apa úgy tanított, a nevető ebek harsány kacarászása borítja vérbe az újholdat. Kétféle esernyő létezik, az első véd az esőtől e szétesett romok között. A második szabadítja a túlélőkre a hiénákat. Ebben a világban nőttem fel s serdülőkoromig maradhattam is gyerek ott, ahonnan még nem kell tartani a katonák őrjárataitól.

Pár éj múlik el és hiába nyalják arcomat a sötétedés karjai, hogy erőt rúzsozzanak rám. Magam mögött hagyva a magára hagyott laktanyákat, nem hallani a farkasok üvöltését. Apám még ezekben volt katona s mesélt nekem később gyerekként a régi világ romjairól. Anyával a döngő eső utcáin találkozott, amikor egyik alkalommal anyám fellázadva megszökött a hadseregtől.

Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, miközben utoljára ürítem a tárat tizenhét évesen. A bátyám int, hogy nem kell többet célba lőnöm. A céltáblákat mozgó célpont váltja terepen illetve a szabadban és nehezítésként a napszakok váltásával. Kelnek a holtak s az épületek meg a szintek között szambázva a testvérem jelez valamint nyújt nagykalibert. Ez innentől nem gyakorlat, átmentem a képzésen.

Indulhat a szétválás. Ahogyan haladok tornacipőmben a szinteken, eszembe jutnak anya szavai. A gyerekkorában még több férfi vámpír volt, mostanra visszaszorultak és elterjedtek a női vérszívók. Így is találkozni drakulákkal, csak kevesebb akad belőlük s ideje is hörpintenem ebből a viszkiből. A batyi adta pár órája, Ő az erdőben vámpírtalanít valamint a szimatszatyorjában vodkával.

(Resident Evil: Village, Gold edition)

A derék nebuló  köpenybe öltözik? Ha a lányokon nincs, az szabálytalan? A Szovjetunióban az lenne, de ezek itt Balkán ajkak. A szigor ereje nem a testet feszíti, hanem tanítja a lelket a tudásba öltözni.

Ősz nyara előtt von szűkre a sötét, blúz visszavonulása ez vékonyból a vastagra. A hulló levél karja nem repes a feketéért, azonban e szkander a fonások gyűrődésében részben a színek árnyalatának enyhén csatározó izomkodása s lehet a pulóver szőrméje szőrös vagy kötött? Padokban silbakolva ez több, mint nem mindegy a diáknak. Az iskola köpenye nem védi már a ruházatot, de kell valami a szoknya illetve nadrág fölé.