Károgó tollazat a sziget partján

A lábak szárnyalnak és a csőrök csiripelnek, de gazdátlanul fúj a szél az emeletek s falak között. Nincs, aki nyissa a kaput. A pálmafák ventilátorként keverték a kezeiket, de a horizont derűlátóan és majdhogynem citromsárgában izzik! A madárijesztő csak a vakolatot ijeszti le az ódon gondolatokról.

Fent olaj finomít magának vagy az őrtorony? Meglibbenti az ijesztő nadrágját a szél poroszkáló árnyéka, bisztró is várja a vendégeket. Az nem lesz! A kavicsok gyalogló sétája a talpam alatt, morajlás szendereg?

Töltény csapatok hüvelyébe rúg bele a sarkam. Még egy figyelő, de hogy jutok át oda? Erkélyről nézek le, ahol ápolt ablak néz ájultan kitárva s ez harisnya vagy illat? A kopogásom üres válaszokra dobog, de van csoszogás.

Női lélek a lenyomott kilincs mögött, leszakadt a függönye. Nekem van épp a padláson talonban, nem is egy. Nívós kalapját csúsztatja a fejére s kérdezek: csak ő van itt?

(Az AGENT háborús játék tervezete törölve. A kép alapján ígéretes lett volna.)