Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kamarás a holtág
MotoszkaDaniel• 2020. július 22. 00:35 • olvasva: 220
Messzire szól lelkem,
mégis közelinek tűnik
Hat év egy emberöltő most nekem,
talán egy tucatnyi esztendő a megoldás?
A Sorsot szólítom a partról,
bíraként foglalja el helyét.
Visznek magukkal a vízen a betűk,
nem tudom vissza tartani őket.
Szökőár szakította itt át egykor a gátat.
Tornádó volt távol a talpán,
és jég fékezte az árat.
Fagyott homok teste hevert el,
köszönt neki a Nap.
Megemelte havas kalapját.
mely mozdulatlanul nyugodott,
mellette heverészett a nagy tábla.
Vicza van már vele,
ahogyan messze innen egyesült Buda és Pest.
Ez a barátság nem szakad meg soha.
Elbűvölölő ez a szőke "gyermek".