Juhász nézelődése

Ül a pásztor és kételyében töpreng. Alatta a föld könnyes szemével félelmében nem reng.

 

Könnyek csillapodnak magasra csapva a lobogó tűzben. Új város nő ki a posványos mocsarából.

 

Tűz ropogja körbe lovas szekerén a nádat a nyári pusztában. A pernyét megsüti a bíbor égalj.

 

A posványos alszik, az emeleteit mászó tűz meg éledésére ébred. Vigyázni kell a nyájat! Itt más délután töri a nád ropogását.

 

Kéken sziporkázó Duna hajítja a magasba habjait, illata átöleli a posványost. Elszundít a pásztor, rádőlő botja ébreszti.

 

Átitatta a kamra illatával a mocsár egész pusztaságát, most maláta az útravalója. Az megpihen a magas parton.

 

A kamra illata érkezik melegedni a pásztor tűzhöz. Az új város mocsarának nádasait járja.

 

Malátát kortyolnak a gulyások, gágogó pityóka tivornyás szólamát karolja ide a puszta.

 

A pásztortűz ostor felé néz. Manói csak rakják és pakolják a fákat a gallyakra. Rönk beszélget a tűzzel.

 

Gulya ásít a tűz mellett guggolva, édesanyja ölelésében a pásztorra néz a fia. Elroppantak az ágak, jött megnézni a tüzet az éjszaka.