(Jonathan)Jack Ryman őrnagy - a piszkos tizenkettő

(Ezek az én feljegyzéseim és senki másé.) (Olyan a helyzet, hogy) nem szeretik a saját véleményt képviselőket. Pedig én csak túlélési tudást adok a rámbízott embereknek. Az is igaz, hogy ezek itt fegyencek s mindenhonnan válogatva illetve túrva egy ilyen gödörből vagy gödörbe. Olyan mélyedésből, ami sár (csak másé).

Nekem van igazam, de az senkit nem érdekel. Belemegyek ebbe a hülyeségbe vagy kezelhetetlenség végett megyek a rács mögé. Azt mondják a tábornokok, gyakorlati érem nem létezik. Valahol igazuk van, na munkára. Egyvalami biztos, hogy nekem nincsen igazam (de most a szél beszél). Na, most meghallgatom vagy kivárom a szélvihart? Csatában nincsen csend. csak lapuló reménykedés. Az meg vagy eljön vagy nem. Az igaz, hogy tenni is kell érte.

(A legtöbbet érő ez) a saját elvekkel rendelkező katona (azonban hát). (Sajnos Ő se tökéletes, egyszerűen) csak a rosszat látja a dolgok nagy részében. (Tehát) amint megjelenik az őr. Azt hiszi, az az ingerek keltéséért van ott. A rendben nem hisz és abban sem, hogy van értelme bármiért harcolni. A segítségnyújtásban hisz (és semmi másban nem). (Egy igazi polgári zsoldos a lelke, de) az ilyenek nem alkalmasak békefenntartóknak.

Oké, nézzük meg a következő éjszakát. (Például ott nincs igazam, hogy) ezt a szentelt írást szagolót (valóban) haza kellett volna küldeni. (Ezzel a felvetéssel csak az a gond, hogy) még egy vallásos ember is jobban értékítéletet tud hozni. Ez az elítélt szinte minden egyes szavában azt a könyvecskét (ott) idézi. (Lehet, hogy nincsenek is saját gondolatai? Nem. Szerintem az lehet a megoldás, hogy) az szerinte az élet tintában fogant megtestesülése. (Még ezt is elfogadnám, de) akkor legalább az imákból tudna valamit. A többi csak egyszerűen legfeljebb szenvedélyes (Igaz, ezt a szót ne erre a közegre tartogassuk).

(Abból az iránymutatásból, amit itt elmondtam előttük, annyit érthetett meg, hogy) ha elvégzi a feladatokat, hazajut. (Más nem érdekli szerintem,) a vallás mindenek előtt (De én ezt nem nevezném vallásnak, hogy a nőben csak a rosszat látjuk. Az eredendő bűn elkövetőjét). (Ő) az egyetlen elítélt, akinek (körülbelül) a szép szó sem használ. Meghallgatja, de aztán arrébb viszi a gondolatait (a beszélő állával együtt).