Istenek városa 2.

Aki a fülébe valóval büszkélkedik, gúny tárgyává van átkozva. Őszinte, lágy csók hulláma oson félénken a kastély párkányain. A szerelem szabad és el is vonulhatsz a választottaddal bárhova, de csak amíg az este a kapuk után nem zárja a folyosókat. A körletek szobái szabadon kényeztethetik egymás ajkait. Amíg csak a telihold holt arca vonyít.

A számodra ez a tisztelet megtestesülő jelképe az ékszerben, igaz? Varrjad a cimpádba, amikor az alkonyatnak nincsen már hatalma. A vágyakozásnak sincsen nagyobb szabadalma. Még jó, hogy a fiú és lány részlegek egybe vannak építve e szárnyban és nem ketrecekből néznek egymásra. A zsibongóig tudsz kigyalogolni a társaddal, utána a józan ész vigyorát komor felület arcélén a torony szigorú igazsága váltja.

Elment már a koponya? Csak dühösen settenkedik. Megértem, hogy a jobb füledet nem mered majdhogynem még nappa sem furatni. Az égen cikázik az értelem fénye, de még nem le ide. A jó kedély közlekedhet a tömlöcökből ki - be, az igazi tréfának egyenlőre a körleteken belül a helye.

(A félvér herceg utolsó ügyelete az istenek városában. ÁLOM)