Ingó Skócia 3.

Folyó zizeg és liheg, bércek partjait szegélyezve kastélyok s várak határán folyton esik az eső. Kardokat éleznek ivóban, íjak ajzása feszeng szoknyák kockájában. Csapadék hízeleg a járdának, hogy igyon az ötórai teából bőven. Az újkor lovagja dobja le batyuját karccal megmunkált padra, aztán koltját fogasra akasztja.

Pityókás urak közül áll fel néhány példány fegyveres övet viselő asszonyokkal, hideg a vezér kalapja. Talán rosszul ütötték a falat a megfent szablyák? Nem foglaltak el semmit a tengeren túlról senkik és a kastélyok is állnak, akkor mi lészen a baj? Nem jutnak megegyezésre a velük harcban álló katonák.

Fújásra szólnak a dudák és két lépésben megtoldott sereg vonul fel magában is megcsúszó cseppekben, utcák köves járdái menetelésben beszélnek. Győzni nem lehet, de a habok déli gyűrűje elé kell járulni s nők útban toborzásra a további söntésekbe. Mivel sürget az idő, a számukra bort nyitnak. Elgyalogolt tábornokok alakulatának állnak az élére. Ajkak ragadnak és derekak ölelnek e boruló hangulatban, várak hánykolódó kapuja tátog biztatóan a részükre.

Felhők szónokolnak villámokkal. Az ütközetek villognak a távozó záporban és az utcák fellélegeznek, süvíthet a szamovár gőze a reménnyel várakozó tűzhelyen. E föld a lovagjaival maradhat egyesült királyság, akkor leszerelhetnek a csapatok? A lányok a fegyvert magukon hagyják mind a hárman s nafta továbbításáért délcegen a bástyákra felvonulnak, mostanában eláll az eső? Ez igen, azonban bármelyik hajnalra virradhat a zuhogást nyíló függönnyel köszöntő reggel.